Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 4. szám - Kisajátitás és betétszerkesztés

74 Ennek elkerülése végett természetesen most már fel kellene függeszteni az eljárást, csakhogy a valódi tényállás annak idején nem levén kinyomozható, az előmunkálatok azonosítás és tárgyalás befejezése után és bizonytalan időre, mert a vasút az igazolási idő meghosszabbítását évről-évre kérheti és meg is kapja. Hogy ez az eljárás mennyi munka és időveszteséget okoz, különösen olyan tkvi hatóságoknál, ahol a vasút esetleg 8—10 község határán vonul át, az kiszámithatlan, de ezenkívül azon körülmény, hogy a kisajátító vállalatok a kisajátított és nyomban birtokba is vett területeiket a tkvi hatóságokkal éveken át nyilvántartják, a tkvek kezelését is nehézkessé teszi, sőt oly állapotokat idézhet elő, amelyek semmiesetre sem előnyösek sem a birtokosokra, sem a hitelezőkre, de a telekkönyvi intézménybe vetett bizalmat is megingathatják. Vegyük például, hogy egy bizonyos birtokrészletből valamely vállalat tulajdonjoga 30 Q-ölre előjegyeztetett. Ezen előjegyzés után a társtulajdonosok — mondjuk hárman — az illető telekjkönyvben foglalt ingatlanaikra, tehát a részben kisajátított birtokrészletre nézve is, megosztoznak s a tkvi hatóság a tkvi elkülönítést lejegyzés utján az előjegyzés átvitelével együtt elrendeli. Az előjegyzés ezentúl három telekjkönyvben s mind a háromban 30 • -öllel fog szerepelni; a megosztás után tehát az eredetileg kisajátított 3ü D-öl helyett 90 Q-ölre lesz a vállalat tulajdonjoga előjegyezve. Ha már most figyelembe vesszük, hogy az ily előjegyzések igazolási ideje ad infinitum meghosszabbítható, pár év múlva körülbelül 4—o-ször annyi területre lesz a vállalat előjegyezve, mint amennyihez jogot szerzett. Eltekintve attól, hogy ily eljárás a telekjkönyveket az ott bejegyzett jogok tekintetében teljesen megbizhatlanokká teszi, az ingatlanok értékére is csökkentőleg hat. Lehetne ugyan a tkvi megosztásokra vonatkozó kérvényt a kisajátított birtokrészletre nézve elutasitólag is elintézni, ez által azonban az illető ingatlanok a íorgalomból nagy részben kizáratnának. Hogy az ilyen esetekben miként fog a tkvi hatóság intézkedni a a lejegyzési kérvény benyújtása alkalmával, arra nézve nehéz lenne helyes megoldást találni, mert a vállalat több terület lejegyzését nem kérheti, mint amennyire jogot szerzett, viszont a tkvi hatóság nem jegyezhetvén le többet, mint 'amennyi kéretett, az előjegyzések egy része a lejegyzés után is bejegyezve marad. Figyelembe véve azt, hogy az ily kisajátított területeket az illető vállalatok, tekintet nélkül arra, hogy kisajátítási jogot vagy tulajdonjogi előjegyzést szereztek azokra, azonnal birtokukba veszik és használják és hogy birtokukban őket a volt tulajdonos a lejegyzés előtt sem háboríthatja, talán lehetne a betétszerkesztési munkálatok akadálytalan lefolyása érdekében a betétszerkesztési Utasítás 30. §-át akkép módosítani, hogy oly esetben, amikor a kisajátító vállalat meggyőződést szerez arról, hogy a kisajátított területek a kataszteri és igy az uj tkvi térképen már az ő tulajdonául vétettek fel és éhez képest az egyes birtokrészletek a betétekben