Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 10. szám - A telekkönyvi intézmény érdekében

221 (jegyző, pap, tanitó) közös tulajdonába adatott, akik legelőbeli hányadrészeiket egyéb külsőségüktől elkülönítve is elidegenithetik ; minélfogva az a körülmény, hogy valakinek külsősége van, nem szükségképen vonja maga után az ő legelöbeli részesedését, másfelől pedig a külsőség hiánya sem zárja ki a legelőben való részesedést. Az úrbéri közös erdő használatára nézve készített „fakiosztási kulcs" v_ szintén nem egyezik szükségképen a fennálló anyagi joggal, mert e kulcs szerint a külsőségek kataszteri térmértéke határozza meg a használat arányát. Arra nézve, hogy kiknek tulajdonául vétessenek fel a közös úrbéri legelőés erdöbeli osztatlan illetőségek: a jelen esetben a 45041/1889. Im. sz. rendelet 3. §-a szerint a 2579/1869. sz. átalakítási szabályrendelet szabályai az irányadók. Ez a szabályrendelet a 2. §. b) betűje, a 7. §. b) betűjének első bekezdése és d) betűje alatt szabályozza, hogy ki vezetendő be az átalakítás során a telekkönyvbe tulajdonosként. E szabályok azonban olyan esetekre vonatkozván, melyekben a fekvőség és tulajdonosa az átalakítás előtt is telekkönyvezve voltak, azok a jelen esetre nem alkalmazhatók. A szabályrendelet 7. §-ának g) betűje, mely az 1881. évi 40101. sz. Im. R. életbeléptével hatályát különben is elvesztette, a jelen esetben azért sem nyerhetne alkalmazást, mert az úrbéri törzstelek és úrbéri erdő- és legelöilletöség között fennállott az a jogi kapcsolat, mely e szabálynak hátterét és alapját képezte, az 1871 : LIII. t.-cz. 55. és 56. §-ainak életbeléptével megszűnt. Hátra van még a 2579 1869. sz. Im. R. 18. §-ának e) betűje alatt foglalt szabály, mely szerint: „a hitelesítő bizottság köteles oly birtokrészletekre névvé, melyek ujonan keletkeztek és a telekkönyvben elő nem fordulnak, a tettleges birtokosokat kinyomozni és ezek kívánságához képest amaz uj birtokrészleteket vagy azon telekjegyzökönyvekbe, melyekben az illető tulajdonosok más birtokai felvéve vannak, vagy más ujonan nyitandókba vezetni." Csakis ezt a szabályát az átalakítási rendeletnek lehet megfelelően alkalmazni a jelen esetben is, ahol az egyes jogosultak (társtulajdonosok) és hányadrészeik telekkönyvezve nem lévén, a hányadrészek (osztatlan illetőségek) mint ilyenek telekkönyvezetleneknek tekintendők és a tényleges birtokosok nevére veendők fel a telekkönyvbe. Ez felel meg a dolog természetének is. A kérdéses hányadrészek — miként fentebb érintettük — önállóan sincsenek a forgalomból kizárva, amióta az 1871 : LIII. t -cz. idézett 55. és 56. §-ai szerint az úrbéri telek belső és külső alkotórészei külön elidegenithetök és az erdő — nádas — és legelőilletőségnek a belsőséghez való tartozása csak vélelmeztetik, amely vélelemnek ellenkezője tehít bizonyítható és így meg is áll. Az ily közösbeli hányadrész tulajdonának jogügyleti átruházásához az ideiglenes törvk. szabályok I. 156. §-a, illetőleg az az optkv. 424., 425. és 431. §-ai szerint voltaképen a szerzési jogczimen kívül az átruházás tlkvi bevezetése is kellene ; ámde a tkvi bevezetés lehetetlen, mivel az egyes hányadrészek és ezek eddigi tulajdonosai a kérdéses esetben tkvileg kitüntetve nincsenek. Ez okból az ily hányadrészek jogügyleti átruházását — mint a telekkönyvezetlen földekét általában — a tkvi bevezetés helyett az átadás, vagyis a birtokátruházás közvetíti. Ehez képest a közösbeli hányadrész tulajdonosa rendszerint annak tényleges birtokosa lesz. E mellett a törzstelkek számbavétele és megállapitása azonban szintén szükséges, mert ez két irányban fog jelentőséggel bírni, t. i. az egyes osztatlan illetőségi hányadok képzésénél és e hányadok tulajdonosainak kinyomozásánál.