Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 7-8. szám - Az egyetemleges zálogjog törléséhez

167 falazata a felperesnek szomszédos ingatlanaiból elfoglalt részén építtetett fel, az ő jogi helyzete az elfoglalt és beépített területi részek tulajdonosával szemben sulyqsabb nem lehet, mint azé a félé, aki jóhiszemüleg idegen telekre épit; ettől a féltől pedig az e részben irányadó jogszabályok szerint az építmény lebontása és eltávolítása nem, hanem csakis a beépített ingatlan terület értékének a megtérítése igényelhető. (Kir. Kúria 1906 deczember. 4128/905. sz. a.) 115. Jogszabály ugyan, hogy egyetemleges jelzálogjog esetén mindegyik jelzálog az egész követelés biztosítására szolgál és a jelzálogos hitelező tetszése szerint, mindegyik jelzálogból egészben vagy részben követelheti kielégítését (igy rendeli ezt a telekkönyvi rendtartás 106. §-a is). Ámde a jelzálogos hitelezőnek e választási joga csak a kereset indítása és a végrehajtás irányítása szempontjából áll fenn korlátlanul, de megszűnik e korlátlanság az 1881 ; LX. t.-cz. 190. §-ának rendelkezése szerint akkor, amikor az egyetemleges jelzálogjog érvényesítésére kerül a sor, annak következtében, hogy az avval terhelt jelzálogokat vagy azoknak részét elárverezik és a befolyt vételárt a jelzálogos hitelezők kielégítésére fordítják. Megszűnik pedig abból az okból, mert csak az árverezéskor és a kielégítési sorrend megállapításakor tűnik ki, vájjon az egyetemleges jelzálogos hitelező ugy akarja-e ezt a jogát érvényesíteni, hogy az érvényesítés következményei akár a külön jelzálogok tulajdonosaira, akár az utána következő jelzálogos hitelezőkre vagy egyéb telekkönyvi jogosultakra méltánytalansággal járnának, avagy hogy az érvényesítési módja az egyetemlegességgel visszaélés megkísérlését árulja el. A jelzálogos hitelező választási jogának e korlátozását, amely anyagilag a hitelezőnek semmiféle jogsérelmével nem jár, foglalja magában az 1881 : LX. t.-cz. 190. §-ának ebben az esetben alkalmazandó 3. bekezdése is, amely szerint akkor, ha a jelzálogilag biztosított követelés egyidejűleg árverés alá nem került más ingatlant vagy valamely közös ingatlannak más tulajdonostársat illető, de el nem árverezett hányadát is illeti : az a vételárból a hitelező kívánsága szerint egészben vagy részben elégítendő ki. Ez a szabály pedig, amint azt a m. kir. Kúria az ehhez hasonló esetben már több izben kimondotta (798/99. sz. 1899. I. G. 17. sz., 9682/904. sz.) csak arra jogosítja fel tehát a felperes hitelezőt, hogy a követelésének biztosításául szolgáló felerészben elárverezett ingatlanból követelésének arányos részben kielégítését szorgalmazza, arra azonban, hogy, mint ebben az esetben, követelésének az alperessel egyetemleg kötelezett adóstársa elárverezett ingatlan jutalékának vételárából, illetőleg annak javára sorozott és 3000 koronára rugó részéből, kielégítéséről lemondva, kielégítését egészen a másik adóstárs : alperesnek még el nem árverezett ingatlan részéből követelhesse, a törvénynek idézett rendelkezése a felperes hitelezőt fel nem jogosítja, annál kevésbé, mert ezáltal a közös tulajdonos egyetemleges adóstárs károsodnék. Már pedig ugyan eme törvényszakaszból következik az is, hogy az egyetemlegesen kötelezett fél az által, hogy ingatlan jutaléka esetleg később kerül árverés alá, nem juthat kedvezőtlenebb helyzetbe, mint jutott volna akkor ha ingatlan jutaléka az adóstársáéval együtt vagy egy időben került volna árverésre. (Kir. Kúria 1906 deczember 4. — Gr 449. Ü. L. 1907 : 1.) 116. Bekebelezésre alkalmas okirat kiadása iránti kereseti kérelemben a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésének tűrésére vonatkozó kérelem is benne