Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 7-8. szám - Az egyetemleges zálogjog törléséhez

Í61 nem illetékesek és igy azt senvbirálhatják el, hogy a közadók biztosítására kieszközölt zálogjog fennáll-e vagy megsziint-e ? (Kir. Kúria 1906 jun. 7. — 1540.) 85. Az állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a végrehajtást szenvedőnek hitelezője az általa vezetett végrehajtás rendén lefoglalt tárgyak iránt érvényesített igény ellenében jogosítva van az olyan vagyonátruházási ügyletnek hatályosságát kifogás utján megtámadni, amelynek czélja a követelésének kielégítésére szolgáló fedezeti alapnak elvonása volt és az ilyen átruházási ügyletnek a végrehajtást szenvedő közel rokonaival történt megkötésével a vélelem amellett szól, hogy a végrehajtást szenvedőnek a hitelező kijátszására irányuló szándékáról a vele szerződő közel rokon is tudomással bír. A megtámadásnak előfeltétele azonban az, hogy a végrehaj tatónak a követelése az átruházási ügylet kötése idején fennállott legyen és hogy az átruházásnak az átruházás által a vagyona oly mérvben csökkent, hogy az többé a hitelező követelésének fedezésére kellő alapot nem nyújt. (Kir. Kúria 1906 június 21. — I. G. 102.) 86. A lefoglalt követelések behajtására kirendelt ügygondnok elszámolása és dijainak megállapítása kérdésében felebbvitel esetében másodfokú eljárásra nem a kir. törvényszék, hanem a kir. ítélőtábla bír hatáskörrel. (Kir. Kúria 1906 június 25. — I. G. 111. Ü. L. 19U6 : 36.) 87. A kártalanítást egyelőre helyettesítő árnak e czélból való bírói letétbe helyezésének elfogadása és a 45. §. jogkövetkezményeinek kimondása és foganatosítása az 1881: XLI. t.-cz. 45. §. rendelkezése szerint nem a kir. tlkvi hatóság, hanem a birtokbiróság hatáskörébe tartozik. (Kir. Kúria 1906 július 23. — 6729. sz. Ü. L. 1906 : 40.) 88. Az 1881: LX. t.-cz. nem tartalmaz oly rendelkezést, amely szerint a végrehajtást szenvedettek részére kirendelt ügygondnoknak a sorrendi tárgyalásokon való megjelenéséért járó díjak a felosztás tárgyát képező vételárból előnyös tételként sorozandók lennének, ebből folyóan az ügygondnok dijait közvetlenül csak azon féltől követelheti, akinek részére kirendeltetett. A végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-cz. kifejezetten csakis a 126. §-ának 3. bekezdésében és 189. §-ánák a) pontjában említett esetekben engedi meg az ügygondnok dijának előnyös tételként sorozását, ellenben az ügygondnok nevezését elrendelő 118. §-át követő 119. §. 2. bekezdése az ügygondnok diját és költségét nem említi az előnyösen sorozandó követelések között. (Kir. Kúria 1906 aug. 7. — 6983. C. L. 1906 : 34.) 89. Az a körülmény, hogy az egyenes adós csődbe került és a csőd megszüntetése után jelenleg felszámolás alatt van, nem szolgálhat okul arra, hogy a hitelező az egyenes adós mellőzésével közvetlenül a kösönséges kezestől követelhessen fizetést. (Kir. Kúria 1906 márcz. 15. I. G. 567/905. sz.) 90. A perenkivüli örökösödési eljárásnak nem az a czélja, hogy az öröklési igényt végérvényesen megállapítsa, hanem az, hogy bonyodalmakat lehetőleg megelőzzön s az örökhagyó halálával bekövetkezett jogi átalakulás által érintett magánjogok csorbulását a lehető legkisebb mértékre szorítsa. Ennek