Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 5. szám - A telekkönyvi állapotok rendezése. [Hozzászólás Molnár Jákó: A telekkönyvi állapotok rendezéséhez című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 4. sz. 61-65. p.]

US SZERKESZTŐI ÜZENETEK. U« Ár. úrnak. Az igazságügyi hatóságoknál alkalmazott dijnoknak a 8 heti katonai kiképzés tartaniára napidija az igazságügyminiszter külön engedélye alapján kifizethető, ha a díjnok alkalmazása állandó, értesítéssel el van látva, helyettesítése a 8 heti kiképzés tartama alatt mellőzhető volt, s azonkívül igazolja, hogy vagyontalan és saját háztartásában élő oly családtagjai (házastárs, fel és lemenő rokonok) vannak, akiknek, mint szintén vagyontalanoknak eltartása az ö kötelességét képezi. Ha a kifizetés a katonai kiképzést követő évben történik, a törvényszék elnöke a fizetést azon év dijnoki átalányának terhére teljesiti, amely a fizetés teljesítésekor folyamatban van. T. P. urnák. A 3834,1888. I. M. E. sz. rendelet 3. §-a világosan kimondja, hogy „minden tulajdonjogi bekebelezésről", „a végzés jogerőre emelkedése utánu kell értesíteni az adókataszter felügyeletével megbízott pénzügyi hatóságot és az illető község elöljáróságát. A rendelet szószerinti magyarázatának helyességét eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy a rendelet külön szól az eldarabolással kapcsolatos tulajdonjog bejegyzésről, elrendelvén, hogy ilyen bejegyzés esetében egyidejűleg a vázrajz is megküldendő. Minden kétséget eloszlat azonban a következő körülmények tekintetbe vétele. A szóban forgó rendeletet az igazságügyminiszter az 1886. évi XXIX. t.-cz. 76. §-ának 1., 4., 5. és 11. pontjaiban foglalt felhatalmazás alapján adta ki. Ha elolvassuk az id. törvényszakaszt, azt látjuk, hogy az igen különböző tárgyú intézkedésekre hatalmazta fel a minisztert. Ezek közül az a rendelet, amelyről itt szó van, négyet foglal magában, t. i.: 1. a vázrajzok kiállításának; 2. a tulajdonjogi bejegyzések ndónyilvűntartúsi czélokra való felhasználásának ; 3. a telki szolgalmak bejegyzésének és 4. a telekkönyvi rendeletek első része szerinti igénybejelentések kizárásának szabályozását. Ennek megfelelően a tárgyalt rendelet is négy főrészre tagolódik, amely részek között természetesen semmiféle összefüggés nincs. Helytelen tehát a rendelet 3. §-a első bekezdésének két első mondatában foglalt rendelkezéseket az előző szakaszok rendelkezéseivel oly értelemben összeköttetésbe hozni, hogy a tulajdonjogi változásokat csak akkor kell közölni az adónyritvántartó hatóságokkal, amikor a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzése részleteldarabolással kapcsolatos. Hiszen a közlésnek az 1886. évi XXIX. t.-cz. 76. §-a 4. pontjában világosan kifejezett czélja az, hogy a tulajdonjogi változás következtében „az adóköteles személyben bekövetkezett változás "-ról az adónyilvántartó hatóságok tudomást szerezzenek. Már pedig tulajdonjogi változás következtében nemcsak akkor áll be változás az adóköteles személyben, ha a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzése részleteldarabolással kapcsolatos. Annak a helyessége vagy helytelensége fölött persze, hogy a kérdéses közléseket a végzések jog<;rőve emelkedése után kell megtenni, lehet elmélkedni ós vitatkozni. Aminthogy eléggé erős kritika tárgya az a rendelkezés is, hogy a vázrajzot csak az eldarabolást rendelő végzés jogerőre emelkedése után