Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 5. szám - A telekkönyvi állapotok rendezése. [Hozzászólás Molnár Jákó: A telekkönyvi állapotok rendezéséhez című cikkéhez. Telekkönyv, 1907. 4. sz. 61-65. p.]

106 hanem régi helyükön megmaradnak, ami által a szóban levő feljegyzés következtében nyilvánkönyvi jogaikban sérelmet szenvednek, mivel az ő zálogjogaik már a telekkönyvben voltak akkor, mikor a későbbi tlkvi tulajdonos oda bejutott és uj kölcsönét felvette. Én is elismerem, hogy ez nyomós ellenvetés. De nyomban súlytalanná válik — legalább csekélységem véleménye szerint — ha meggondoljuk, hogy a szóban levő feljegyzés után nyilvánkönyvi jogot nyert jelzálogos hitelezők sérelemről jogosultan nem panaszkodhatnak ; mert hiszen mielőtt a korábbi tlkvi tulajdonosnak a szóban levő feljegyzés után kölcsönt adtak volna, megtekintették — s ha ezt tenni elmulasztották, az mentségükre nem szolgálhat — a telekkönyvet és abból megtudták azt, hogy ugyanazon hitelbiztosítéki jelzálogjog a későbbi tlkvi tulajdonos által felveendő kölcsön fedezésére is szolgál. Ok tehát ugy — azzal a tudattal — szereztek később az ingatlanra jelzálogjogot, hogy ha az akkori tlkvi tulajdonos, akinek ők kölcsöneiket adták, el találna halni, az esetben az ő örökösei, ha pedig ingatlanát másra átruházná, akkor a későbbi tlkvi tulajdonos esetleg — amennyiben a szóban levő hitelbiztositéki jelzálogjog alapjául szolgált okiratot kiállító tlkvi tulajdonos ellen nem áll fenn követelés — uj kölcsönt is vehet fel és hogy ugyanazon hitelbiztositéki jelzálogjog ennek az uj kölcsönnek is biztosítására szolgál, mivel annak rangsorában lesz kielégíthető. Itt nincs szó a telekkönyvi állapotban való olyan változásról, mely az előző nyilvánkönyvi jogokra sérelmes lehetne. Az uj kölcsön felvételével a tlkvi állapot nem változott semmit, abba nem jött semmiféle bejegyzés. A szóban levő feljegyzés után nyilvánkönyvi jogot szerzett jelzálogos hitelezőket a későbbi tlkvi tulajdonosnak szóban levő uj kölcsöne nem lephette meg, mert erre számitaniok kellett már akkor, amikor a korábbi tulajdonosnak a szóban levő tlkvi feljegyzés után adtak kölcsönöket. Minthogy pedig ezek szerint a későbbi jelzálogos hitelezők nyilvánkönyvi jogaikban sérelmet akkor sem fognak szenvedni, ha az ő jelzálogjogaik bejegyzése után vesz fel a későbbi tlkvi tulajdonos a szóban levő hitelbiztositéki jelzálogjog alapján uj kölcsönt: nyilvánvaló, hogy a szóban levő feljegyzésnek a tlkvbe való bejutása következtében sem fog nyílni joguk arra, hogy ők kitörlési per utján követelhessék ama feljegyzésnek kitörlését és igy az előbbi nyilvánkönyvi állapotnak helyreállítását. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szóban levő — általam javasolt — feljegyzés érvényessége ellen a kielégítési sorrendi tárgya-