Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 9. szám - Régi nóta régi sérelmekről

187 Hogy milyen ellentétes vélemények származhatnak annál, aki a telekkönyvvezetőkről a minősítés csekélységének szemüvegén gondolkozik, élénk bizonyságot szolgáltatnak erre nézve az Igazságügyi javaslatok tárának mult évi egyik kötetében, a dologi jog birálati anyagában előforduló alábbi megjegyzések : „A telekkönyvi ügyek elintézése igen nagy, talán túlnyomó részben nem az itélőbirák, hanem' a telekkönyvvezetők vállain fekszik." Egy további pontban pedig ez áll: „Ők (a telekkönyvvezetők) irányítják az egész telekkönyvi ügymenetet; de eltekintve az elég számos, diéséretes kivételektől, általánosságban nem kereshetjük és nem szabad feltételeznünk a telekkönyvvezetői személyzetben azt a szellemi rugékonyságot, amely szükséges ahhoz, hogy valaki oly uj szabályok szerint járjon el helyesen és kifogástalanul, amelyek a hosszú hivatalnoki pályán át irányadóul tartott szabályoktól alapjukban különböznek, ezekkel talán éppen ellenkeznek. Az innen fenyegető veszély szinte vissza kell, hogy tartsa a törvényhozást attól, hogy a telekkönyvi ügy szabályozásánál radikálisabban járjon el." Mindezeket talán egy tollmártással vetette papírra az elmélkedő. Hasonlónak látszik ez egy olyan marasztaló ítélethez, melyben az indokolás a vétkesnek csak erényeit és jó tulajdonságait sorolja fel. Vagy talán az a téves feltevés volna ügyünk kerékkötője, hogy — amint mondják — egyik fizetésrendezés alkalmával, amidőn jobb osztályozásunk került szóba, valaki azzal győzte le a jó szándékot, hogy „azoknak ugy is van sok mellékjövedelmük". Ez rosszakaratú, sértő és alaptalan ráfogás a mai tisztult, egészséges hivatali rendszer és fegyelem mellett alig nyomhat többet a latba a dajkamesénél. Vagy talán az elődök bűneiért kell bűnhődnünk hetediziglen ? Annyi igaz a dologból, hogy a telekkönyvi intézmény meghonosodásának kezdetén sem a jegyzők, sem az ügyvédek nem foglalkoztak telekkönyvi ügyekkel és akkor tudott, tűrt állapot volt az, hogy a telekkönyvvezetők készítették a nehezebb telekkönyvi beadványokat. Tagadhatatlan, hogy ebből szép jövedelemre tehettek szert. Ugy, de ez most csak mint régi idők emléke merülhet fel. Ma ennek a lehetősége is teljesen ki van zárva. Hosszú szolgálattal kiérdemelt kinevezéssel is csak nyomorúságos fizetésünkre vagyunk utalva fáradságos, nagy gondossággal és felelősséggel járó állásunkban.