Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 7-8. szám

159 zésbe, végül a másoló irja le ugyanazt a számhalmazt. Tehát három egyén munkáját szaporítja. Ha már más expedienst nem lehet találni, fenn kellene tartani az idevágó rendeletet a betéteknél, ellenben a régi telekjegyzőkönyvekkel biró telekkönyvi hatóságok bízvást felmenthetők e munka alól, amúgy is a régi, komplikált könyvekkel kellvén dolgozniok, helyzetük bizonyára súlyosabb. Hát a helyrajzi számok még hagyján, de már annak szükségét nem birom belátni, mért kelljen az értesítő résznek a végzés kiadmányában helyt foglalnia? Mi szükség azt nekem mint érdekelt félnek tudnom, hogy kívülem még ki lett végzésileg értesítve ? Legfeljebb azt kellene jelezni, kinek kézbesittetik az eredeti okirat. Parczellázásoknál, ahol 30—40 vevő szerepel egy beadványon, úgyszintén árveréseknél az értesítő rész felette terjedelmes, merőben felesleges munka ilyennek másolása, A telekkönyvi nyomtatványok alakja s tartalma is kívánni valót hagy hátra, nem volna célszerűbb azoknak nyomdai uton való kiállítását a törvényszékekre bizni ? Az elintézésben vidékenként más-más gyakorlat divik, a telekkönyvi hatóságok többnyire maguk állítják ki kőnyomatilag blankettáikat. A hivatalos nyomtatványok közül alig van egy-kettő forgalomban. Az árverési hirdetmény nyomtatványa pl. oly hosszadalmas, ismétléseket tartalmazó, hogy alig hiszem, hogy bárhol is hasznát vegyék. Hagyatéki ügyekben terjedelmes kivonatok helyett elegendő volna egy oly szemle kiállítása, melybei a telekjegyzőkönyv száma, a birtoktest minősége, a helyrajzi szám :k, az örökhagyó neve, a B. tételszáma s a tulajdoni arány foglaltatnék. Ebből a hagyatéki bíróság könnyebben kiigazodhatik, miat a B. lap bejegyzéseinek tömkelegéből. A másolók munkakönyve — igaz — ellenőrzésül szolgálhat s e részben némi hasznát kétségbe nem vonom — árnyoldata, hogy vezetése szintén sok időbe kerül s az ellenőrző közeg is sok időt veszít vele, mert hiszen sorokat kell számlálni, oldalakat összeadni, azalatt a másoló még egy végzés ; lekopogna, a telekkönyvvezető más, fontosabb munkát végezhetne. Futólag vetettem ezeket papírra, mint olyan dolgokat, melyekben az egyszerűsítés szüksége szembeötlő, mások egyéb czélszerü javításokkal állhatnának elő. Mint fentebb jelzém, testet csak ugy ölthet a felvetett eszme, ha annak czélirányos voltát irányadó helyen felismerik. A sok más