Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 7-8. szám

156 kielégítése utáni maradványát visszatartani s a jogosított javára gyümölcsöztetni. A későbbi jelzálogos hitelezők az elévülés határidején belül folyamatba tett törlési perrel boldogulhatnak csak. Gyakorlati kérdések. I. Egyszerűsítés. A közigazgatás terén a közelmúltban kísérlet történt az ügyek ellátásának egyszerűsítésére. Nálunk ily irányú újítás kezdeményezéséről nincs tudomásom. Sőt — azt lehet mondanunk — hova tovább, annál jobban előtérbe lép a telekkönyvi ügyvitel komplikált, időtrabló volta. Iszonyú mérveket ölt a papírfogyasztás. Mennyivel könnyebb volt a telekkönyvisták munkája pályám kezdetén — 3 évtizeddel ezelőtt — s mennyire meg van nehezítve manap. Akkor még a telekjegyzőkönyvekben kevés volt a bejegyés, nagyobbára még az általános helyszíneléskor felvett s a személyazonosságra való különös tekintetből melléknevekkel, polgári állás kitüntetésével bejegyzett birtokosok szerepeltek bennük. Akkor még a telekjegyzőkönyvek egyszerűek, könnyen áttekinthetők voltak. Most már vaskos füzetekkel van dolgunk, az értesitésadás, lusztrálás egész tanulmányt igényel, hát még a foganatosítás. Igen gyakori eset, kivált lejegyzéseknél, hogy bármily gyakorlott foganatosító legyen valaki, nem foghat hevenyén a bejegyzés teljesítéséhez, hanem előzőleg terjedelmes tervezeteket kell készítenie. S mégis amellett törnek lándzsát sokan, hogy lejegyzésnél az alapjegyzőkönyvet egész terjedelmében le kell másolni. Hiszen akkor a zavart, terjedelmes alap-telekjegyzőkönyvből ujabb, époly zavart, terjedelmes telekjegyzőkönyvek keletkeznek, holott hacsak az utolsó átruházás szerinti, érvényben levő bejegyzések, illetve tulajdonosok nevei vitetnek át, ez által az uj tjk^. állása egyszerűbbé, röviddé, könnyen áttekinthetővé válik. A mai viszonyok között, midőn az ügyforgalom nagyobbodása személy szaporítást igényelne de e helyett dijnokokat bocsátanak el, tehát személyzet csökkenéséről van szó s mikor szigora rendelet intézkedik arról, hogy a elekkönyvi ügyek egy héten belül teljes ellátást nyerjenek, mindéi áron arra kell törekednünk, hogy munkánkat a lehetőséghez képest egyszerűsítsük. Csak ily módon leszünk képesek a kívánalmaknak megfelelni, kikerülve azt a veszélyt, hogy a gyors munka az alaposság rovására menjen.