Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 7-8. szám

151 tulajdonosok, mások pedig mint a felülépítmény tulajdonosai s egyúttal mint a telek haszonélvezői vannak bejegyezve. Az ilyen tkvi állás tudvalevőleg onnan származik, hogy a tkvi rdtás megalkotásakor érvénybe volt optkv. 357. §-a a felülépitményi joggal (superficies) korlátozott tulajdonjogot: nem teljes, hanem osztott tulajdonnak tekintette s a feliilépitmenyi jogot akképen konstruálta, hogv a superficiariust a felülépítményre vonatkozólag tulajdonjog, a felülépitményt magában foglaló telekre nézve pedig haszonélvezeti jog illeti, mig az „osztott tulajdon" egyéb tartalmaként a telekre vonatkozó nudium jus dominii a telektulajdonost (főtulajdonos) illeti. Ezen az alapon eszközöltettek a telekjegyzőkönyvekben az eredeti felvételek (1854. jul. 23-ikí rend. 53. §.), aminek következtében az emiitett konstruált jogviszonyok manapság is fennállanak, sőt a vhtási törvény 203. §-ából határozottan azt lehet kivenni, hogy ez a törvény az emiitett konstrukciót a telekkönyvi intézményre való tekintet nélkül is érvényben levőnek tekinti, mert arról az esetről szól, midőn a vhtást szenvedőket valamely ingatlan haszonvétele mellett, az azon levő felülépitmények tulajdona nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül" illeti*), — ánnál csodálatosabb tehát, hogy arról a vhtási törvény egyáltalán nem tartotta szükségesnek intézkedni, hogy a telekkönyvezett ingatlanokra vonatkozó árverési eljárásról szóló szabályainak keretébe miképen illesztendő be a szóban forgó jogalak, ha az tkvi feltüntetést is nyert ?! A zálogjog megalapítása, következéskép a vhtási foglalás hatályával biró vhtási zálogjog létesítése tekintetében nehézségek nincsenek. Igaz ugyan, hogy zálogjogot s igy vhtási zálogjogot is csupán az egész jószágtestre, vagy a jószágtestbőli eszmei hányadrészre lehet csak a tkvi rtás 57. §-a értelmében bejegyezni, — a felülépitményre, mint a jószágtest egyik parcellájára, vagy ezen parcella eszmei hányadára tehát nem lehetne ily bejegyzésnek helye ; a gyakorlat azonban az ilyen bejegyzéseket az id. §. által kizártnak nem tekintette s e tekintetben törvénymódosító, illetve törvénypótó szokást fejlesztett ki. Ezen szokás természetes alapját képezte az optkv. 1128., 1140. és 1148. §-aiban foglalt ama szabály, mely szerint ugy a fő-, *) Ujabban keletkező felülépitményi jogok tkvi feltüntetését mindazonáltal a rdtás II. részének rendelkezései kizárják.