Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 7-8. szám

149 vényben előterjesztett kérelmet teljesíteni kolletett volna és a biró azt mégis elutasította. Láthatni ezekből, hogy mily számos esetben élhet az ügygondnok jogorvoslattal gondnokoltja érdekeinek megvédése szempontjából. Es kell is élnie, ha kötelességét elmulasztani nem akarja. Meg is feleltek többen ebbeli kötelességüknek. Elfáradtak a telekkönyvi hatóság hivatalos helyiségébe villamoson vagy kocsin a saját költségükön, ott órákat töltöttek el a telekkönyvnek és az iratoknak tanulmányozásával és azokból jegyzetek készítésével, megfogalmazták, leíratták és beadták a jogorvoslatot saját költségükön és kérték költségeiknek, fáradozásaiknak és munkadijaiknak megállapítását akként, hogy a kérvényező köteleztessék végrehajtás terhével azoknak záros határidő alatti előlegezésére. Czélt azonban nem értek, mert a budapesti kir. Ítélőtábla 1887. évi május 10-én 51204/1886. p. sz. a. kelt határozatában kimondotta, hogy a telekkönyvi rendeletek oly szabályt nem tartalmaznak, melynél fogva a valamely bejegyzés által érdekelt személy részére kinevezendő ügygondnok költségeit a kérvényező lenne köteles viselni. Ugyancsak a budapesti kir. ítélőtábla 1898. évi október 12-én 5858. sz. alatt kelt határozatában azt mondotta ki, hogy az ügygondnok jogai és kötelezettségei a felek által peres vagy peren kívüli ügyben meghatalmazott ügyvéd jogai és kötelezettségeivel azonosak ; miből következik, hogy az ügygondnok által képviseltje irányában kiérdemelt dijait perenkivüli ügyben is csak a gondnokoltja irányában, kiknek érdekeit védeni tartozik, állapithatók meg. Igen ám, csakhogy a fenforgú esetekben a gondnokolt ismeretlen tartózkodásu vagy ismeretlen helyre költözött egyén, vagy pedig ismeretlen örökös, tehát többnyire nem létező személy. Az ügyvéd ezektől ugyan soha nem kapja meg — legalább én nem tudok rá esetet — az ő kiérdemelt és bíróilag megállapított dijait. Fáradott, dolgozott és a sajátjából költekezett — ingyen. Csoda-e, ha az ügygondnokul kirendelt ügyvédnek nincs semmi kedve, drága idejét hiába elvesztegetni és a sajátjából a visszatérítés reménye nélkül költekezni. Csoda-e, ha nincs semmi kedve arra a vesződséges és költséges fáradságra, hogy az ismeretlen tartózkodásunak, vagy ismeretlen helyre költözöttnek tartózkodási helyét kutassa, vagy pedig a netalán létező ismeretlen örököst felfedezze ? Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha azt a szomorú jelen-