Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 4. szám - Átvitel változatlan telekkönyvi állással

83 az általam helyesnek tartott felfogást bástyázom körül érvekkel, ha rámutatok a forrásokra, ahonnan meggyőződésemet merítettem, kitéve magamat újból a már egy ízben hangoztatott vádnak, hogy önállóan argumentálok. Ezen vád ugyan alaptalan ; mert. amikor két egymást kizáró nézet közül az egyik mellett meggyőző érveket tudunk felhozni, ezáltal a másik önként megdől és — természetesen — elesnek az abból levont következtetések is. Amikor előző czikkemben tehát arról beszéltem, hogy a tkvi rdts 55. §-ának c) pontja a jószágtest egyes részleteinek „átruházhatóságát" szabályozza, ez alatt átruházás általi tulajdonszerzést értettem, ami csak tkönyvi bejegyzés által eszközölhető. Megengedem különben, hogy a használt kifejezés nem volt eléggé szabatos. Ami végre azt a kérdést illeti, hogy a közös tulajdonosokul bejegyzett személyek között létezik-e feltétlenül tulajdonközösség ? Erre nézve magában foglalja a feleletet fent kifejtett álláspontom. Igenis létezik szerintem, habár a nézetek ellenkező voltánál fogva ki van zárva, hogy a biró úrral egy véleményen legyünk. Utalok különben e tekintetben az előbbi czikkemben felhozottakra, ahol példával illustráltam, hogy a tkönyvi bejegyzés itt is mérvadó s igy érthetetlen előttem, miért mondja a biró úr,. hogy fejtegetésének erre a részére nem reflectáltam ? Arra — miután a most is több izben emiitett elvből kifolyólag a megoldás önként következik — fölöslegesnek tartottam válaszolni, hogy milyen eljárás követendő akkor, ha a tényleg megosztozott tulajdonostársak valamelyike a tkvi elkülönítéshez hozzá nem járul ? Mindenesetre tulajdonközösség megszüntetése — és nem „tkönyvi elkülönítés'' (!) — iránti pert kell indítani, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, mert a tulajdonközösség — a tényleges megosztás daczára — mindaddig fennáll, amig tkönyvileg megszüntetve nincsen. Az aztán egyre megy, hogy a bíróság a per folyamán a korábban megejtett osztályt fogadja-e el, avagy másként határoz. Az a körülmény, hogy a tulajdonosok nagy részének homályos sejtelme sincs arról, hogy — a biró úr szavaival élve — tulajdonközösségben szenved, semmit sem változtat a dolog lényegén. Habár — tapasztalatból mondhatom — a mit sem sejtők százaléka korántsem oly nagy, mint a biró úr hiszi. II. Mórocza Árpád kartársamnak ugyancsak ezen szaklap folyó évi 2. számában megjelent czikkére vonatkozólag a következőket jegyzem meg: