Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 3. szám - Néhány szó az egyidejülegességről

59 másnak birlalásában levő ingóságokra foganatosítják, s ha a birlaló a foglalást ellenzi, a végrehajtató által előállított egy vagy több tanúnak, a bírósági kiküldött előtt tett nyilatkozata, annak valószínűsítésére, hogy a foglalás alá vonandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, alkalmas bizonyítéknak tekintendő-e ? Vonatkozással az lít<)4. évi 3097. P. és l'J02. évi 1156. P. .számú ügyekre. H a t á r o z a t : Az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ában szabályozott abban az esetben, ha a végrehajtást nem a végrehajtást szenvedőnek, hanem másnak birlalásában levő ingóságokra foganatosítják, s ha a birlaló a foglalást ellenzi, a végrehajtat!) által előállított egy vagy több tannnak, a bírósági kiküldött előtt tett nyilatkozata, annak valószínűsítésére, hogy a foglalás alá vonandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, — alkalmas bizonyítéknak tekintendő. indokolás: Az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ának az a rendelkezése, hogy másnak birlalásában levő ingóságok, a birlaló ellenzése esetében, csak akkor foglalhatók le. ha a végrehajtató által előterjesztett bizonyítékokból valószínűnek látszik, hogy a lefoglalandó ingóságok a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik, — nyilván azt czélozza, hogy a végreha jtató harmadik személy tulajdonát képező ingót önkényesen le ne foglaltathasson, hogy tehát harmadik személy tulajdona — szemben a végrehajtatónak a 47. §. 4-ik bekezdésében biztosított korlátlan kijelölési joggal, továbbá a 75. és 76. §-okban neki a szoros zárra és az átszállításra nézve adott súlyos jogokkal szemben — már a foglalási eljárásban is lehető védelemben részesüljön. De másfelől az sem szenved kétséget, hogy a törvényhozó a végrehajtató jogát esetleges kijátszások ellen szintén védeni akarta, azért tőle a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának nem teljes bizonyítását, hanem csak bizomitékok alapján valószínűsítését kívánja meg. Ezekre tekintettel, mivel a tanuk nyilatkozata (vallomása) rendszerint csak esküvel történt megerősítés mellett képez a perrend szerint bizonyítékot, az a kérdés vizsgálandó, vájjon a törvényhozó az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ában minő bizonyítékokat kiván abból a czélból, hogy a fent említett valószínűsítés fennforogjon ? Abból a körülményből, hogy a törvény általában „bizonyítékokat'' említ, hogy így a törvényben ilyenekül elismert bizonyítási eszközök és módok egyikét sem zárja ki: önkényt következik, hogy a tanubizonyitékot is elfogadhatónak és valószinüsitésre alkalmasnak találja.