Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 3. szám - Néhány szó az egyidejülegességről

54 148. §. első bekezdésének rendelkezéséhez képest állapítandó meg, vagyis a becsérték szőlőknél és liázosztályadó alatt álló ingatlanoknál az évi államadó kétszázszoros összege, házbéradó és földadó alá eső ingatlanoknál az évi államadó százszoros összege". Ez a rendelkezés a gyakorlatban oly magyarázatra szolgáltatott alapot — melynél fogva az ingatlanok hagyatéki leltári becsértékét nemcsak akkor kell az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ához képest megállitapitani, ha az érdekeltek szakértő által való becslést egyáltalán nem kivántak, hanem akkor is, ha az érdekeltek kérelmére ily becslés történt ugyan, de az ingatlanoknak ekként megállapított becsértéke az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ához képest kiszámított becsértéket meg nem haladja. Minthogy ez a magyarázat kétségtelenül ellentétben áll az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §. második bekezdésének, valamint az 1895. évi 43,194. I. M. szám alatt kibocsátott belügyi és igazságügyi miniszteri rendelet 44. §-a másqdik és ötödik bekezdésének a fentebb érintett 1896. évi 108,093. számú itteni rendelet szerint is irányadó rendelkezésével, amennyiben ezek szerint becslés esetében általában az ingatlanokat is ép ugy mint az ingókat, valódi forgalmi értékben kell a leltárba felvenni, s azoknak értékét csakis becslés hiányában kell az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ához képest megállapitani; minthogy továbbá az 1896. évi 108,093. számú itteni rendeletnek fentebb érintett helytelen magyarázata a gyakorlatban is előfordult, amiből tekintettel arra, hogy nemcsak az örökösödési illetékek kirovásának (1887: XLV. t.-cz. 3-ik §. 2. a) pontja), hanem a hagyatékot tárgyaló kir. közjegyző dijai kiszámításának (1894 : XVI. t.-cz. 117. §.) alapját is a hagyaték leltári becsértéke szolgáltatja, sok esetben jogtalan anyagi hátrány hárulhat az érdekelt felekre : ugyanazért szükségesnek tartom, hogy az idézett rendelet téves értelmezése a gyakorlatban kizárassék és ez okból felhívom a törvényhatóságot, figyelmeztesse a leltározások eszközlésével megbízott közegeit a vármegye területén levő községekben a leltározások eszközlésére hivatott községi illetve körjegyzőket, rendezett tanácsú városokban a leltározások eszközlésével megbízott hivatalos közegeket, hogy a leltározások alkalmával, a hagyatéki vagyon becsára az 1894. évi XVI. t.-cz. 42. §-a értelmében csak akkor állapítandó meg az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §. első bekezdésének rendelkezéseihez képest, ha az érdekeltek becslést nem kívánnak. Ha ellenben valamelyik érdekelt fél becslést kiván, az ingatlanok úgyszintén nagyobb értékkel biró ingóságok egy vagy több szakértő, más ingók megbecslése egy szakértő közbenjöttével foganatosítandó. Becslés esetében az 1895. évi október hó 11-én 43,194. szám alatt kibocsátott belügyi és igazságügyi miniszteri rendelet 44. §-ának ötödik bekezdéséhez képest mind az ingókat, mind az ingatlanokat valódi forgalmi értékben kell a leltárba felvenni. A szakértő becsüs tehát nincs kötve az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-ában meghatározott érték megállapításához, hanem a hagyatéki ingatlanok becsárát mindig a forgalmi értékben tartozik megállapitani, tekintet nélkül arra, vájjon ez a forgalmi érték alacsonyabb vagy magasabb az 1881. évi LX. t.-cz. 148. §-a szerint megállapítható értéknél. Végül mindezekhez képest kijelentem, hogy az 1896. évi 108,093. számú itteni rendelet utolsó előtti bekezdése olykép értelmezendő, hogy az ingatlanok becsára, hacsak valamelyik érdekelt fél kérelmére szakértői becslés nem történt, az 1881. évi LX. t.-cz. 148'. §. szerinti értékeléssel állapítandó meg. Kelt Budapesten, 1904. évi november hó 30-án. A kir. igazságügyininiszternek 1904. évi nov. 21-én 19,351/1904. LM. szám alatt kelt rendelete, $ telekkönyvi betétszerkesztő bizottságok megkereséseinek az árvaszékek által soron kivul vuló elintézése tárgyában. A kir. belügyminiszter úr 1903. évi deczember hó 10-én 112,572. szám alatt kelt rendeletében arra hivta fel az árva- és