Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 2. szám - Átvitel változatlan telekkönyvi állással

33 kentene a tudat, hogy annak elpanaszolása az egyéni érdeken túl terjedő dolgot fog feltárni, A lap megindítása idején éltem át azt az időt, midőn hosszú szolgálat után a felette kínos „segéd"-i állapotból kellett, minden Összeköttetés hiján, legalább „feltűnő" munkássággal kigázolnom. Ez az u. n. ..feltűnő munkásság" nem csak igen rögös, de — fájdalom ! — nagyon hosszú út is. Alig akad közöttünk olyan megbontatlan idegzetű erős lélek, kit a csüggedés és kétségbeesés minden iránt, ami szép és nemes, közönyössé nem tenne. Végre elkövetkezett a megváltás órája is, mely természetesen, a magam szerencséjével biró szegény ördögnek, nem varázsolt rózsás kertet, csak bozótos ingoványos talajt: elképzelhetlenül elhanyagolt, rendezetlen telekkönyvi állapot élére való állítást. A lehetetlen állapot sanalására irányuló küzdelem csak most kezdődött igazán. Nemcsak a gyomok irtása, de a mindenek felett irányadó: „gyors ügymenet" megteremtése. Oh, ez a gyors ügymenet megteremtése, be sok jobb érzés és tudás megölője ! Mennyi gyomon kell fájó lélekkel irtás nélkül átgázolni, csakhogy a gyorsaság meg legyen ! Ez az idő is elmúlt. Ámde ennek természetes következménye lett, hogy a jogkereső közönségben felébredt az érzék ügyeinek jobb karba helyezése iránt Ekkor aztán özönével szakadt az ember nyakába a munka, mert hisz évtizedek mulasztásait iparkodtak pótoltatni. Csuda-e, ha ilyen körülmények között, testet-lelket ölő mindennapi túlfeszített munka után, a kimerült agy és kifáradt kéz (nem is szólva a sorvasztó anyagi gondok terhétől) nem szánja magát arra, hogy önmagát művelje és a mások részére búvárkodjék? Nem igy képzeltem én ezt a lap megindulásakor; nem így. mikor a tollat kezembe vettem. Élénk emlékezetemben él a tiz év előtti érzés, mikor becses lapjának megindítását tudtomra adni méltóztatott. El voltam tökélve, hogy hivatalos kötelességem teljesítése után fenmaradó időmet a tudás vágyam kielégítésére fogom fordítani s ha lesznek gondolataim, azokat másokkal is közölni. Hisz oly őszinte örömmel üdvözöltük a lap megindítását. Olyan szaklap megindulását láttuk abban, melyben nagy tudású, széles