Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 2. szám - Nemzeti politika a telekkönyvi törvényekben

26 a szabad verseny eredménye az, hogy általa többen boldogulnak, mint károsodnak. ' Fontos kérdés az ingatlan forgalma különösen a földműveléssel foglalkozó államokban, ahol az állampolgárok gyarapodása és megélhetése mindig a földbirtok és a reáforditott munka értéke és a birtok jövedelme közötti helyes aránytól függ. De még fontosabb ezen kérdés egy oly államban, ahol a szoros értelemben vett nemzetalkotó és fenntartó elemek, éppen a földbirtokosok osztályaiból kerülnek ki. Hazánk speciális viszonyai szerint pedig, amily kívánatos, hogy a nagyobb terjedelmű földbirtokok magyar állampolgárok kezében maradjanak, épen olyan kívánatos az is, hogy azon kisgazda, akinek már ősei is ezen állam alkotó és létfentartó elemeit képezték ; az állam részéről lehető és sokoldalú támogatásban részesüljön, azon czélból, hogy megélhetése és boldogulása lehetőleg biztosittassék. Nem akarok itten arra kiterjeszkedni, miért káros az, ha hazánkban nagyobi) ingatlan birtokok külföldiek tulajdonába mennek át, hanem célom az. hogy reá mutassak a kisbirtokosok fokozatos pusztulásának egyik okára, amelyből kifolyólag kezd köznépünk soraiban tért hódítani azon eszme, hogy Magyarországon a kisbirtokos nem boldogulhat, Igen szomorú jelenség ez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a nálunk elharapódzott kivándorlási hajlam egyik erős tápanyagát onnan meríti, hogy köznépünk földszerzési vágyainak nem tehet eleget. Ezen baj orvoslást igényel. A kisbirtokos köznéppel való folytonos érintkezésből szerzett tapasztalataim alapján azon határozott meggyőződésre jöttem, hogy a kisebb parasztgazdák fokozatos pusztulásának egyik főoka a kisebb birtokrészleteknek túlságosan apró részletekre való felosztásában és a kisebb birtokrészletekre vonatkozóan több tulajdonostárs tulajdonjogának megengedésében és ezen kisgazdák általános túlterhelésében rejlik. Mert ha elfogadjuk azt, hogy egy parasztgazdának 12—15 magyar hold (1200 Q-öl) föld képes a minimális család fenntartási szükségletét fedezni; akkor nyilvánvaló, hogy ezen birtokmennyiség, a gazda három gyermeke között, darabonként három-három részre osztva, már az ő gyermeke családjainak nem nyújthat a létfenntartásra biztos alapot, Már pedig népünk ősi szokása, hogy mindegyik testvér a reá eső részt a természetes eldarabolás szerint kívánja kihasittatni, hogy neki is minden egyes darab földből jusson megfelelő rész. Ez a feldarabolás természetesen az egyes birtokrészletek értékének rová-