Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 1. szám - Dr. Török István betétszerkesztő biró úrnak

23 de nagyon sokáig legyen erős bajnoka az igazságnak s büszkesége a tiszteletre méltó testületnek, melynek kebelében oly fényes érdemeket szerzett. Éltesse a magyarok Istene sokáig ! Rojcsek Sándor betétsz. kiv. albiró. ' ' ' * Az emberi művelődésnek a legnemesebb vívmánya az egyenlőség. Azonban nagyon tévedne, aki azt gondolná, hogy az egyenlőség abban áll, hogy minden embernek egyenlő társadalmi rangban kell lenni, egyenlő hintókban kell sétako.esikázni, s egyenlő palotákban kell az idők viszontagságai ellen védekezve mulatozni. Az egyenlőségnek ilyen fogalma mellett a tudományos képzettségnek s az irói dicsőségnek sem volnának különböző fokozatai, hanem vagy senki semmi tudományos hirnévre és irói dicsőségre nem tenne szert, vagy mindenki világhírű tudós és író hírnevében állna. Azonban ezek nagyon messze vannak tőlünk. Az egyenlőségnek a tulajdonképeni alakja csupán az, hogy mindenki ugyanazok mellett a föltételek mellett érheti el ugyanazt az eredményt és azokat a föltételeket mindenkinek egyaránt joga van teljesiteni. Vessünk egy pillantást abból az alkalomból, hogy ez a folyóirat, a „Telekkönyv", tizedik évfolyamába lépett — ennek a folyóiratnak az alapitójára, Káplány Gézára. Első pillanatra arról győződünk meg, hogy mi nem vagyunk vele egyenlők, ő sokkal magasabban áll fölöttünk. Eltekintve hivatali állásától, neki a jogtudomány, a telekkönyvi jogtudomány terén külön állása, tekintélye van, ő a telekkönyvi jogtudományban vezető szerepet visel, neki a telekkönyv irodalma terén elévülhetetlen érdemei vannak, ő a mai telekkönyvi intézményünknek világitó fáklyája. Tehát mi, helyesebben mondva közülünk a legtöbben oly kicsinyek vagyunk, hogy ő hozzá magunkat nem is hasonlíthatjuk, a vele való egyenlőséget meg sem közelíthetjük, mert mi azokat a kellékeket, amelyeket ő a veleszületett tehetségével és fáradhatatlan szorgalmával megszerzett, nem szereztük meg, mi azokat a feltételeket, amelyek őt olyan naggyá tették, nem teljesítettük. Ugyanis, míg mások fiatal korukban édesen pihenték az éjjeli álmot, vagy zajos társaság közepette gyönyörködtek a poharak csengésében és mámorában: ő a telekkönyvi jogszabályok tömkelegében kereste a kivezető utat; míg mások megelédtek azzal, hogy napi munkásságuknak a közönséges kivánt eredménye meglegyen: ő a dolgok mélyére ha-