Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 1. szám - Dr. Török István betétszerkesztő biró úrnak

20 összetett kezekkel, mint sűlyed állásunk tekintélye fokról-fokra alább és alább, hanem tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Igyekezzünk az ezen pályára készülőkban ambitiót ébreszteni; hassunk oda, hogy azok a tkvi vizsga letétele után — és kivált aljkor — további ön­képzés, kiváló szakkönyvek tanulmányozása, szaklapok olvasása, egyáltalában a szakirodalommal való foglalkozás által megfelelő képzettséget szerezve, annak idején becsülettel állják meg helyüket. De járjunk elől jó példával első sorban magunk is ! Tarto­zunk ezzel önmagunknak, állásunk tisztességének, ha arra akarunk számot tartani, hogy megbecsültessünk. Sohase ámitsuk magunkat azzal, hogy már eleget tudunk. Nem ünnepelhetjük méltóbban ezen egyetlen, kiváló szakla­punknak, a „ Telekkönyv "-nek — mely érdekeinket mindig oly oda­adással képviselte — tizéves fennállását, mint amikor azt valameny­nyien felkaroljuk, okulva, tanúivá, lelkesedve az annak hasábjain illusztris szerkesztőjének ragyogó tollából sűrűn megjelenő nagybecsű és bennünket oly közelről érdeklő czikkekből. Hiszem, hogy a következő decennium végén ily buzditás már feleslegessé váland és nem leszünk kénytelenek a fentihez hasonló lesújtó önbirálatot gyakorolni ? ! Úgy legyen ! Schuster Momán betétszerkesztő tkvezető. * Jogászkörökben általánossá vált a meggyőződés, hogy telek­könyveink olyan rosszak, hogy szinte hasznavehetetlenek. Az igaz­ságügyi kormány ezen a panaszon a betétszerkesztés foganatositásával kivánt segiteni. Néhol segitett is ; de néhol mégis azt mondják, hogy a telekkönyvi betétek a telekjegyzőkönyveknél is rosszabbak. • Hogy igaz-e ez a kijelentés vagy nem, azt én ez alkalomból nem kivánom elbírálni, annyit azonban mondhatok, hogy a betét­szerkesztő személyzet helyes megválasztása, az alkalmatlannak ta­pasztalt személyzet kérlelhetetlen eltávolítása és a helyesen működő személyzet érdemeinek kellő méltatása egyik kiváló eszköz arra, hogy az újabban készülő telekkönyvi betétek a jogász és a jog­kereső közönség jogos követelményeinek minden tekintetben meg­feleljenek, de ha a jogosan megvárható előléptetés megvonása által épen a személyzet alkalmasabb tagjainak elvesszük a kedvét: akkor bátran kimondhatjuk, hogy : betét ugyan van, de nincs köszönet benne. * Betétszerkesztő biró.

Next

/
Thumbnails
Contents