Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1905 / 1. szám - Dr. Török István betétszerkesztő biró úrnak
16 erősebb istápolásban részesítené ez egyetíen magyar telekkönyvi szaklapot. És mert látom, hogy ez öt féle telekkönyvi rendtartásos hazánkban sem kellő szellemi, sem kellő anyagi támogatásban nem részesül e lap; — csodálattal párosult tisztelettel és becsüléssel hajtom meg magam Káplány Géza kir. Ítélőtáblai biró, a „Telekkönyv" czimű szaklap szerkesztője előtt a „Telekkönyv "-nek 10 éves jubileuma alkalmából, kivánván neki, hogy megkezdett úttörő munkáján kiváló éles megfigyelésével és tudományával tántorithatlanul haladva, a „Telekkönyv" iránt szellemileg és anyagilag a legnagyobb mértékben érdeklődő közönséget nyerjen. A szerkesztőnek hivatali működése, a közpályán való szereplése, szakirodalmi tevékenysége s tekintélye oly ajánlat a szakértők előtt, hogy ahhoz mi nem adhatunk, abból el nem vehetünk, csak lelkes üdvözletünkkel annisálhatjuk, kivánva neki, hogy egészségben s a jogász közönség által tehetségét az eddiginél jobban méltányolva érhesse meg a „Telekkönyv" szerkesztőségének második 10 éves jubileumát, Ettenberger Lajos hetétszerk. kir. albiró. * A kutatás az igazság búvárja. Minden létezőben van igazság, ha e létező a mindenség egy atomja is. Kutatom én is a betétszerkesztési intézmény eredetét. Valljon a 6 napon belül teremtette-e az Ur Isten ez intézményt, avagy oly vadon nőtt-e ki a jogtalajból, mint a vadrózsaalany a földből? A legelső tik vön kivüli tulajdonos az Ur Isten vala. 0 az édent csak haszonélvezetre engedte át a haszontalan Ádámnak és Évának, az almafát pláne szoros zárlat alatt tartotta. A mindenség Ura mindezt telekkönyv nélkül tette, tehát neki sem a tlkvi hatóságra, sem a tlkvi hatósági pasa főnökökre, sem a betétszerkesztésre szüksége nem volt. De élte is idejét akkor a res nullius és a foglalások korszaka. Csak mikor az első házaspár szégyennel volt kénytelen otthagyni az édent és a jó Isten végtelen irgalmában átengedte földjeit, vizeit az embereknek, ekkor keletkezett az enyém és tied kérdése, mely Kain és Abel, Esau és Jákob között éles és véres vagyonjogi vitát szült. A betétszerkesztési intézmény inkább Káintól mint Esautól származik, mert az utóbbi a lencse képében jelentkező ingóságot, amelyhez telekkönyv nem kellett, többre becsülte.