Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 9. szám - Parcezellázás

175 Nem kell ehhez egyéb, mint csak az, hogy az okiratok (szerződések, adóslevelek, ajánlatok, nyilatkozatok stb.) homályosak és kétértelműek legyenek, hogy ne lehessen a vételszerződésből a szerződő felek mindenikének ugy jogait, mint kötelezettségeit s netaláni jogellenes cselekvéseiknek vagy mulasztásaiknak következményeit tisztán, világosan, minden kétséget kizáró határozottsággal megállapítani; hogy ne lehessen például a vételszerződésből megtudni a vételár fix összegét, hanem nagyságát ugy elburkolni, hogy a vevő azt ne vegye észre (mert máskülönben magas voltától ugy megijedne, hogy az ingatlant azon az áron a világért sem venné meg); vagy például a sok éven át fizetendő vételárrészletből ne lehessen tudni azt, hogy mi abból a tőke és mi a kamat s milyen nagy kamatlábbal van számolva ? (mert máskülönben rájönne az uzsorára.) Mindez elegendő arra, hogy megnyíljanak a perek csatornái s a szegény földmivelőre zúdulva elárasszák és kiöntsék őt birtokából. Az ilyen földnélküli földmivelő rendszerint elveszett ember aztán a hazára nézve is, mert sietve menekül jobbnak vélt más hazába — Amerikába. Az ilyen parczellázás tehát nem áldás, hanem átok volna a földmivelőre és a legnagyobb mértékben elitélendő a közérdek szempontjából is. Szívesen elhiszem, hogy Magyarországon ilyen parczellázás nincs. Hogy volt-e ? nem tudom. Hogy a jövőben se legyen : lelkemből óhajtom. De mert az ember soha sem tudhatja, hogy mit rejt a jövő méhében : fölhívom az ország figyelmét azokra a veszedelmekre, amelyekkel a parcellázás a szegény fölmivelő népre esetleg járhat. Nem akarom én ezzel a földmivelő népet a ránézve általában véve áldásos, gazdasági föllendülését előmozdítani alkalmas parcellázástól elriasztani, hanem csak figyelmeztetni arra, hogy mindenkor és mindenkivel szemben résen álljon, jogaira és érdekeire a lehető legnagyobb éberséggel ügyeljen. Ha a parcellázásra vállalkozó magánosok és pénzintézetek a magukén kívül a földmivelő nép érdekeit is egyformán előmozdítani igyekeznek; ha minden törekvésük arra irányul, hogy szolid és tisztességes üzleteket kötve s mérsékelt nyereséggel megelégedve (a hirtelen való meggazdagodás ördögének csábításait visszautasítva) megadják földmivelő népünknek az alkalmat arra, hogy minden megerőltetés és minden koczkázat nélkül a