Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 7-8. szám - Osztott tulajdon a végrehajtási eljárásban

153 dés kívántatnék. A mi jogunk szerint azonban a bejegyzés a tulajdonszerzésnek csak egyik kelléke, mely egymagában a tulajdon érvényes szerzéséhez nem elegendő, valaminthogy természetesen nem elegendő maga a causa sem, mely csak obligatorius követelést állapit meg a többi kellék (bekebelezési engedély, bejegyzés) szolgáltatására s illetve létesítésére. Mindezeket legjobban bizonyítják a rdtás 69. 148. és köv. §-ai. A 69. §. szerint nem lehet bejegyzést elrendelni olyan okirat alapján, mely nyilván érvénytelen jogalapot foglal magában, — a 148. és köv. §-ok pedig megtámadhatóvá teszik az érvénytelen jogalapon eszközölt bejegyzést. Igaz, hogy a megtámadási jog a megtámadható bejegyzés alapján időközben nyilvánkönyvi jogot nyert harmadik személlyel szemben bizonyos határidőn (rdtás 150. 155. §-ai, 947/888. sz. igazs. rend. 8. §.) tul nem érvényesíthető s ez esetben az érvénytelen jogalapon bejegyzett szemelv is tulajdonosnak tekintetik (máskép nem szállhatna át róla a tulajdonjog a harmadik személyre), de ez csak a telekkönyv közhiteiének (publica íides) érdekében tett kivétel (az u. n. publicitás elve). A publicitás elve azon alapszik, hogy az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog átruházására irányuló dologi szerződés formális kellékeként szereplő átadás folytán megváltozott jogi helyzete az átadott dolognak : külsőleg nem ismerhető fel oly könnyedséggel, mint az ingoknál. Az ingók átadásának folyományaként előálló birtokváltozás ténye ugyanis eléggé megbízható eszköze annak, hogy abból harmadik személyek a dolog jogi helyzetére következtetést vonjanak. Nem igy az ingatlanoknál. Ezeknek birtoklása nem nyilvánul oly állandóan szemlélhető, közvetlen külső helyzetben, mint az ingóké, s igy a dolog jogi helyzetének kipuhatolását elősegítő eszközül teljesen alkalmatlan. Ezt a hiányt pótolja a publicitás elve, melynek alapján a jog jóhiszemű harmadik személyek érdekében a tkvi jogállást az anyagi jogállással — némi korlátozással — egyezőnek veszi. Ahol azonban nincs czél, ott az^ ahhoz vezető eszköz sem lehet jogosult. Ha az ingatlan jogi helyzetének felismerésére nem is áll rendelkezésre eléggé kielégítő eszköz, — ugyanezt nem lehet elmondani arról az esetről, midőn a közös tulajdonosok a közös tulajdon eddig osztatlan tárgyát maguk között, eszmei hányadrészeik arányában, a természetben megosztják. Azt, hogy ilyen telekkönyvileg keresztül nem vezetett osztály tényleg fennforog-e? s hogy