Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 7-8. szám - Ügygondnokság a perenkivüli telekkönyvi ügyekben

140 köv. 1. és Fodor : „Magy. Magánjog" II. köt. 34. és köv. 1.) A laza összefügggésnél fogva ugyanis, metyben ezen egyedek állanak, rendkívül visszatetsző és a jogérzetet erősen bántó dolog az, hogy pl. a könyvtár tulajdonosáé legyenek a könyvtárban levő idegen könyvek is csak azért, mert azok ott vannak és sikeres evictio esetében a pernyertes felperes tulajdonosává váljanak, holott még a dologösszeségnél sokkal erősebb, szorosabb összefüggést létesítő alkatrészi kapcsolatnál is csak akkor áll az, hogy a bekapcsolt alkatrésznek más tulajdonosa nem lehet, mint a fődolognak, ha az alkatrész elválaszthatatlan ! (Az elvitel joga — ius tollendi — is azon alapszik, hogy az alkatrésszé vált dolgon az alkatrésszé válás előtti tulajdonjog épségben marad.) A dologösszeség egyedei olyanféle kapcsolatban vannak egymással, mint a tartozék (valódi értelemben ! — mert az optkv. „tartozéka" = alkatrésszel) a fődologgal. Ugy, hogy Zsögöd akként határozta is meg a dologösszeséget, hogy az fődolog nélküli iartozéki jelenség. A tartozékra azonban még kevésbbé áll, hogy annak a fődologétól különböző tulajdonosa nem lehet. Ha anyagi jogi szempontból tekintjük egésznek a több önálló földdarabot jelző birtokrészletekből álló jószágtestet, akkor az más, mint dologösszeség nem lehet. Alkatrtszi vagy tartozóid kapcsolatban ugyanis a birtokrészletek nem állhatnak, mert ahol fődolog nincs, ott alkatrész és tartozék sem lehet. Másnemű kapcsolat pedig a dolgok között nem létezik jogilag sem. Éppenséggel nem lehet tehát azt állítani, hogy a rdtás 55. §-ának a tulajdonjog bejegyzését korlátozó rendelkezései e szakasz azon kijelentéséből, hogy minden jószágtest jogilag egy egésznek tekintendő, — mint jogszabályból következnek, mert legalább is nem feltétlenül áll az, s hogy ugy mondjam, éppen nem magától értetődő, hogy a jogilag egészet képező obiectumnak csak egy kizárólagos, vagy több, de csak eszmei hányadokra jogositott tulajdonosa lehet; a tkvi jószágtestre, mint jogi egészre való alkalmazása pedig e tételnek különösen helytelen. Az emiitett kijelentéssel tehát, mint jogszabállyal, a rdtás 55. §-ának korlátozó rendelkezéseit akkor sem lehetne megindokolni, ha ezek a rendelkezések nem pusztán alaki, hanem anyagi jogi jelentőséggel bírnának. Áttérek ezek után a tulajdonközösség kérdésében elfoglalt, Schuster Komán telekkönyvvezető úr által szintén erősen, de — mint az alábbiakból ki fog tűnni — eléggé felszínesen támadott álláspontom erősebb megvilágítására.