Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 7-8. szám - Ügygondnokság a perenkivüli telekkönyvi ügyekben

145 vesztették. Megfeledkeztek róla, de csakis a rdtás 55. §-ában foglalt rendelkezésekkeli összefüggésben és vonatkozásban. Mert akármiképpen ragaszkodtak is a reálfoliumok rendszeréhez, feltétlenül számolni kellett volna azzal a körülménnyel, hogy a personálfoliumok rendszerében szerkesztett telekjegyzökönyvek addig-ameddig, de egy ideig még forgalomban lesznek (a rdtás 44. és 47. §-aiból következtethetóleg a „különös betétek" forgalomba adására valami túlságosan rövid idő alatt nem igen lehetett kilátás); gondos szerkesztés mellett tehát nem lett volna szabad elmaradni — átmeneti intézkedésként — a mondott szabálynak, annyival kevésbbé, mert a telekjegyzőkönyvek legnagyobb része a szeptemberi utasítás szerint szerkesztetett. A rdtás 50. §-ában is szükségesnek találták a „kölönös betétek" mellett a „telekjegyzökönyvek "ről megemlékezni s kijelenteni, hogy az utóbbiakra nézve is a rdtás II. részének szabályai érvényesek, ami kétségtelenül amellett bizonyit, hogy igenis alapos kilátás volt arra. hogy a telekjegyzőkönyvek még jó ideig forgalomban lesznek. Nem lett volna szabad tehát azt sem figyelmen kivül hagyni, hogy miképen készültek ezek a telekjegyzőkön}Tvek s tekintettel lenni arra, hogy a rdtás II. részének a továbbvezetésre vonatkozó szabályai minden telekjegyzőkönyvvel összhangban legyenek, ne csak azokkal, melyek a reálfoliumok rendszerében készültek s a különös betétekkel, melyeket ugyané rendszerben szándékoztak szerkeszteni. Nem voltak tekintettel. Szándékosan ? Ezt a belső helyesség és indokoltság kétségtelenségére tekintettel nem lehet feltételezni. Tehát csak elnézésből eredőnek vehetjük a mulasztást. Schuster Román telekkönyvvezető úr ujabb kísérletet tesz arra, hogy bebizonyítsa, miszerint a rdtás 55. §-ának sokat vitatott első mondata nem fictio, hanem jogszabály. Idevonatkozó érveléséből világosan csak azt látom, hogy nézete szerint az, ami jogilag egész, mint ilyen, valósággal éppúgy létezik, mint a természeti egész. Vagyis, hogy egészet nemcsak az képez, amit a természeti világban ilyennek tartunk, hanem az is, amit ilyenné a jog tesz. A különbséget tehát egyedül abban látja, hogy az egyik egészet a természet, a másikat a jog hozta létre. Egyébként a kétféle egész közt különbség nincs. Ami áll a természeti egészre, az áll a jogi egészre is. Hát ez tévedés. A jog nem teheti valósággá azt. ami nem valóság. Ami valósággal nem létezik, azt a jog sem teheti létezővé. Ami csak jogi szempontból egész, az valósággal eo ipso nem az,