Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 3. szám - A tulajdoni per telekkönyvi feljegyzéséről

5? hol ugyanis az egész 16 hold nagyságú Ingatlan szerepelt, azonban a 8358 tk. 894. sz. árverési iratoknak megfelelően a szegedi kir. ítélőtábla 3318 p. 901. sz. végzése alapján a I7953|tk. 901. sz. bejegyzés szerint helyesbítetett, illetve az ingatlanrészek ..b" számmal törve, 8 hold területre igazíttattak ki; már pedig Partos község elöljárósága ezen adóbizonyitványt ugyanazou kataszteri birtokiv alapján állította ki, amely kataszteri birtokiv alperes kezeinél is volt a kölcsön folyósításakor s igy alperes czég rosszhiszemüleg járt el a végrehajtási zálogjog bekebelezésekor, mert tartozott volna adósainak ingatlanait kipuhatolni s ezen végrehajtási zálogjogot töröltetni, annyival is inkább, mert ezen téves bekebelezésről az árverési kérvényhez csatolt adóbecslési bizonyítványban ennek beadásakor már meggyőződést szerzett. Ennélfogva bíróság felperes keresetének helyt adott és alperes czéget, mint rosszhiszemüt, a költségekben elmarasztalandónak találta. l'Ylcbbezés folytán a kir. ítélőtábla 1908. évi február 19-én 6616p. 1902. sz. alatt ekként itélt: Az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. egyszersmind végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy alperesnek a felebbezési járandósággal együtt 102 k. 75 f. perköltséget 15 nap alatt megfizessen. Indokolás : Jóllehet felperes a per során a kereseti ingatlanokhoz való jogos igényét kimutatta, s ekként keresetét az 1881. évi LX. t.-cz. 168. §-a értelmében a telekkönyvi hatóság előtt helyesen indította, az eljáró elsöbiróság pedig az alperes részéről a birói illetékesség ellen tett kifogás mellőzésével a kereseti kérelem fölött saját hatáskörében határozni az idézett törvényszakasz szerint jogosítva volt; mindazonáltal felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest az 1868: LIV t.-cz. 251. §-a értelmében a perköltség megfizetésére kötelezni azért kellett, mert felperes a kereseti ingatlanokhoz való igényén felül azt is bizonyítani tartozott volna, hogy az alperes pénzintézet felperes dologi jogáról tudomással bírván, végrehajtási zálogjogát rosszhiszemüleg szerezte meg, felperes azonban arra nézve, hogy az alperes az 1897. évi 184(51 tkvi sz. alatt közjegyzői okirat alapján a zálogjogot s ebből folyóan a keresettel töröltetni kért végrehajtási jogot rosszhiszeműen szerezte volna, elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatott: amennyiben az alperes részéről az 1901. évi 1908. tkvi sz. a. benyújtott árverési kérvényhez csatolt adó- és becslési bizonylatban a kereseti ingatlanokra vonatkozóan tett elöljárósági megjegyzés felperes tulajdonjogára és birtoklására mi adatot sem foglal magában, de különben is ez a megjegyzés a fentforgó esetben már azért sem veendő figyelembe, mert felperes nem bizonyította, hogy arról alperes a zálogjog megszerzésekor tudomással bírván, elmulasztott;! meggyőződést szerezni arról, hogy ;i kereseti ingatlanok tényleg a végrehajtást szenvedők tulajdonához és birtokához tartoznak-e vagy sem. Ujabb felebbezés folytán a kir. Curia 1903. évi szept. 23-án 3408|1903. p. sz. alatl ekkénl itélt: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben s alperes egyszersmind végrehajtás terhével köteleztetik, hogy a jelen fölebbezés alkalmából felperesnek 2!) korona 30 fillér költséget nyolez nap alatt megfizessen. Indokok: Az elsöbiróság ítélete indokainál fogva és főleg azért hagyatott helyben, mert felperes tagadásával szemben az ellenkezőre alperes bizonyítékot