Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 2. szám

45 elvállalt kezességnél fogva helyette teljesítenie kellene, visszkere­seti igényt nem támaszthat, ellenértéket nem remélhet, a közadós által elvállalt kezesség visszteher nélküli ügylet jogi tekintete alá esik. A másodbiróság azonban a harmadbiróság által is helyben­hagyott ítéletével az első bíróság Ítéletét megváltoztatta és a felpe­res követelését, valódinak kimondotta és a kir. Cüria Ítéletének indokaiban kijelentette, hogy a felperesnek a esőd. törv. 28. §. 1. pontjára alapított kifogása alaptalan azért, mert a felperesnek a közadós által elvállalt kezességen alapuló kereseti követelésénél a visszteher abban a vagyoni felelősségben van, nielylyel az egyenes adós. akiért a kezesség elvállaltatott, a kezesnek a helyette telje­sített fizetésekért tartozik, s mert ez a felelősség meg nem szűnt az által, hogy a felperes a kereseti követelését az egyenes adós csődtömege ellen is bejeletette, mivel a esőd. törv. 69. §-ának ren­delkezése nem zárja ki a kezes visszkereseti jogának érvényesítését akkor és annyiban, ha és amennyiben a kezes a hitelezőt kielégíti. 131. Hagyatéki zárlat perre utasítás után is csuk ükkor rendelhető el, ha az azt kérelmezők által kimutáttatik, hogy a birtokhun levőnek kezelése alatt u zárlatot kérő örökösök igénye veszélyeztet ve van és hu u zárlatot kérőkre nézve az 1894: XVI. t.-cz. 92. §-ában felsorolt esetek egyike sem forog fenn. 4587/P. 1903. sz. Hagyatéki zárlat. A kiskorú örökhagyónak anyai ágról eredő hagyatéki vagyonát, melyre nézve az örökhagyó apja javára az anya végrendelete alap­ján az utóörökösödési jog is feljegyeztetett, az örökhagyó halálától kezdve az apa birtokolta, a ki ellen az örökhagyó anyjának a tör­vényes örökösödési jogukra támaszkodó testvérei a hagyatéki bíró­ság által perre utasíttatván, az apa ellen a hagyatéki bíróságnál zárlatot kértek azon az alapon, mivel az teljesen vagyontalan s vagyonát tékozolja, Az eísőbiróság a zárlat iránti kérelemnek az 1<S(,)4 : XVI. t.-ez. 91. §-a alapján helyt adott, mert bizonyítottnak fogadta el, hogy a birtokban levő apa vagyonának és örökségének nagy részét eltékozolta és ezenkívül sikkasztás miatt is el lett ítélve, tehát .a hagyatéki vagyon kezelését reá megnyugvással bízni nem lehet. A kir. Ítélőtábla azonban a kir. Curia által is helyben­hagyott végzésével az eísőbiróság végzését megváltoztatta s a zár­latot kérőket a zárlat iránti kérelmükkel elutasította, mert az 1894: XVI. t.-ez. 90. és 91. §-aiban foglalt rendelkezések egybevetéséből kétségtelen, hogy a perre utasítás után is csak akkor rendelhető el a zárlat, ha az azt kérelmezők által kimutáttatik, hogy a birtok­ban levőnek kezelése alatt a vagyon állaga az elidegenítés, meg­rongálás veszélyének van kitéve s illetve, hogy a zárlatot kérő örökösök igénye veszélyeztetve van, ez esetben is azonban a hagya­ték biztosítása iránti kérelemnek csak akkor adható hely, ha a zárlatot kérőkre nézve a fent idézett törvény 92. §-ában felsorolt

Next

/
Thumbnails
Contents