Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 1. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

10 való elidegenítése által önállóságra jutott külsőségnek képezi tartozékát, s a hányszor a külsőségét megosztják, a legelő-, erdő- és nádasilletőségét is rendszerint ugyanannyi felé megosztják s ugyanolyan arányban osztják meg. Az úrbéri bíróságok ezt a gyakorlati életben jelentkező s a jogfejlődés szellemének megfelelőbb felfogást felismervén, s az ellenkező bizonyításának az 1871 : LIII. t.-cz. 56. §-ában foglalt megengedését erre a kérdésre is alkalmazván, gyakran megteszik azt a kijelentést, hogy a volt úrbéresek legelő-, erdő- és nádasilletősége nem a belsőségnek, hanem a külsőségnek képezi a tartozékát. Ennek a kijelentésnek a megtételét az a körülmény is elősegíti hogy a gyakorlati életből annak a tudata, hogy egyrészről a volt úrbéresek legelő-, erdő- és nádasilletőségei, másrészről a közbirtokosságoknak hasonló czélra szolgáló ingatlanai a jogi életben egymástól különböznek, már kiveszőfélben van, tehát méltán mondhatni, hogy ha a csak történeti mult tekintetében különböző közbirtokosságok külsőségei után, a mint később látni fogjuk, legelő-, erdő-, és nádasilletőség rendszerint jár, miért ne járna a volt úrbéresek külsőségei után is ? Ilyen körülmények közt a volt úrbéresek telekkönyvezett és mégis telekkönyvezetlen legelő-, erdő- és nádasilletőségére nézve tehát a tulajdonjog tekintetében mindig méltán fölvethetjük azt a kérdést, hogy: 1. a fődolog tartozékát képezi-e még vagy már nem ; 2. ha még tartozék, akkor : a) csupán a belsőségnek ; b) vagy csak a külsőségnek ; c) vagy mind a kettőnek ; s d) milyen arányban képezi tartozékát ? Egyúttal pedig szomorúan kijelenthetjük, hogy ezek az illetőségek a jogbizonytalanságot a legnagyobb mértékben elősegítik ; számtalan, a szabatos telekkönyvezés által megelőzhető perre szolgáltatnak alkalmat, s a közös illetőségek mindaddig, míg az 1881. évi 40101. sz. alatt vagy az 1889. évi 45041. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet szerint, a felosztott illetőségek pedig mindaddig, míg az_1890. évi 20326. sz. alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 58—63. §-a szerint nem lesznek telekkönyvezve, telekkönyvi intézményünknek és igazságszolgáltatásunknak szégyenfoltját fogják képezni.