Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 7-8. szám - A közös legelök, erdők és nádasok tulajdonjoga. 2. r.

178 (Nagykikindai kir. törvényszék 6040. p. 1902., szegedi kir. ítélőtábla 3646. p. 1902., m. kir. Curia 1904. január 13-án 75. sz. a.) 12. A Magyarországon fekvő s ennek területén kelt adásvevési szerződéssel eladott horvát r.kath. egyházi vagyonnak a vevők nevére leendő tlkvi bekebelezéséhez a magyar apóst, királyunk a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter jóváhagyó záradékával ellátott kimutatott hozzájárulása szükséges. A zágrábi székes főkáptalan a horvát kormány által jóváhagyott adás-vevési szerződés alapján Módoson fekvő egyik ingatlanának a vevők nevére leendő telekkönyvi bekebelezése iránt adott be kérvényt az illetékes kir. járásbíróság, mint tlkvi hatósághoz. Az elsőbiróság a folyamodót kérelmével elutasította, mert folyamodónak Magyarországon levő ingatlana nem horvát, hanem magyar egyházi jószág, ennek eladásához pedig nem elegendő a horvát kormány beleegyezése, hanem O Felségének, mint magyar királynak, illetve a magyar kormánynak beleegyezése szükséges. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a bekebelezés iránti kérelemnek helyt adott, mert a zágrábi székesegyházi káptalani uradalomhoz tartozó ingatlan eladásához a hnrvát-szlavon-dalmát országok bánjának, illetve megbízottjainak jóváhagyása elegendő. A kir. Curia azonban a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyta helyben, mert az adásvevési ügylet a szorosan vett belföld területén köttetett meg s már ennélfogva is, de főleg ama jogszabály alapján, hogy az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok azok szerint a szabályok szerint birálandók meg, amelyek érvényesek azon a helyen, amelyen az ingatlanok feküsznek (lex reí sitae), kétségtelen, hogy az ügylet joghatálya nem a tulajdonos illetősége szerint horvátországi, hanem csakis a szorosan vett Magyarországban érvényes törvények és szabályrendeletek alapján bírálandó meg, s mert ezek szerint tekintettel az ingatlannak egyházi vagyon jellegére, a kérvényező kimutatni tartozott volna azt, hogy O Felsége, az apostoli magyar király, legfőbb kegyúri jogából kifolyóan az udás-vevési jogügylethez hozzájárult, ami a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1643/1880. sz. rendelete értelmében a nevezett miniszternek jóváhagyó záradékával volt volna kimutatandó. (Módosi kir. járásbíróság mint tlkvi hatóság 12809. tk. 1902., szegedi kir. ítélőtábla 4281, p. 1903. és a m. kir. Curia 1904. január 8-án 73. p. 1903. sz. a.) 13. A fél képviseletében eljárt ügyvéd megbírságoltálása iránt előterjesztett kérelmet elutasító bírói határozat ellen is csak egyfokú felebbvitelnék van helye. A perbeli ügyvéd javára saját fele ellenében megállapított munkadíj és kiadás csekélysége miatt használt felebbezés birói figyelembe nem vehető, ha az ügyvéd nem saját nevében élt felebbezésscl.