Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

59 eszközölt bejegyzés ellen nem ellentmondásnak, hanem a törvény 58. §-ának 1. pontja értelmében törlési keresetnek van helye. A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság- végzését megsemmisítette s a kitörlési keresetnek minősített ellentmondást az ellentmondással élőnek azzal a felhívással rendelte visszaadni, hogy azt kitörlési keresetté átalakítva nyújtsa be, mert: a 19,965/1. M. 1893, sz. igazságügyminisztori rendelet 168. "§-a szerint a hirdetményi határidő alatt beadott bármily elnevezésű jogorvoslati beadvány tartalmának megfelelően ellentmondásnak, felfolyamodásnak, vagy törlési keresetnek veendő, az elsöbiróság tehát megsemmisítésre okul szolgáló szabálytalanságot követett el akkor, midőn a helytelenül ellentmondásnak ezimzett jogorvoslati beadványt mint ilyet fogadta el, a helyett, hogy azt kitörlési keresetnek minősítve, pótlás végett visszaadta volna. A kir. tábla végzését a kir. Curia indokainál fogva helybenhagyta, 4. Kötvényben kikötött ügyvédi-dij leszállítása perlel éted esetén. 19/P. 1903. sz. Alperesek az ellenük hátralékos ügyvédi munka-dij czimén indított perben viszonkeresetet támasztottak felperes ellen hagyatéki ügyből kifolyólag peres és perenkiviili eljárásban teljesítendő ügyvédi mimkáért felperes javára dijkötvényileg kikötött, alperesek által már lefizetett összegnek a visszafizetése iránt az ügyv. rndts. 55. §-ának a) pontja alapján azért, mert a felperes ügyvéd csak a hagyatéki tárgyalásnál járt el s a végrendelet érvénytelenítése iránti pert addig vitte, mig a perben elsőbirósági ítélet lett volna hozandó, ekkor azonban alperesek a pert a felperes kikerülésével letették, mivel a bizonyítási eljárás eredménye szerint a per megnyerésére nem volt kilátásuk s főleg, mivel a per folyama alatt a végren: deleti örökös elhalván, nem állott többé érdekükben a végrendeletnek érvénytelenítése. Mindkét alsófoku bíróság elutasítván alpereseket viszonkeresetiikkel, a kir. Curia az alsófoku bíróságok ítéleteit annak a kijelentésével hagyta helyben,'hogy a perletétel okai nem vonhatók az ügyv. rndts. 55. §-ában tüzetesen felsorolt amaz esetek közé, mely esetekben a jutalom1 dij aránylagos leszállításának vau helye. 5. Az 1874: 34. t.-ez. 54. § kivételes rendelkezése mindkét felre nézve kötelező. 641/P. 1903. sz. A felperes (ügyvéd) keresetet indított az alperes ellen az ennek megbízása folytán vitt váltóperben felmerült ügyvédi munkadíj és kiadás iránt. Az alperes a keresettel szemben azzal védekezett, hogy közte és a felperes között oly előzetes megállapodás jött létre, hogy a felperes a pert saját koczkázatára viszi és ennek fejében megbízójától ügyvédi munkadijat és költséget követelni nem jogosult. Érről az előzetes megállapodásról okirat felvéve nem lett. A két alsóbiróságnak az volt az álláspontja, hogy ily előzetes megállapodás érvényességéhez okirat ugyan nem szükséges, mert az 1874: 34. t.-ez. 54. §-a nem terjed ki arra az esetre, ha az ügyvéd mond le a díjazásról, mig azonban az első bíróság a felperest keresetével elutasította, mert a per adataival bizonyítva látta, hogy a peres felek között az alperes által vitatott előzetes szóbeli megállapodás létrejött, addig a kir. ítélőtábla az alperest a kereseti összegben elmarasztalta, mert a per adataival a kérdéses megállapodás létrejöttét bizonyítottnak nem találta. A kir. Curia a kir. Ítélőtábla Ítéletét hagyta helyben és pedig azért, mert az előzetes megállapodásra vonatkozóan mindkét alsóbiróságtól eltérő álláspontot foglalván el, kimodotta hogy az 1874: XXXIV. t.-ez. 54. §-ának az a kivételes rendelkezése, hogy az ügyvédi dij, illetve az ahhoz való igény előzetes megállapítására vonatkozó egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges, kölcsönös és az egyezkedő felekre egyaránt kötelező és e szerint az alperes által vitatott megállapodás csakis okirattal bizonyítható. 6. Annak a meg állapítás a, hogy a községi közlegelő a volt úrbéresek közül kiket illet meg, nem tartozik a tulajdonjog megállapítása iránti per keretébe. 410/P. 1903. sz. A felperesek, mint község volt kültelkes úrbéresei a község ellen a községi közlegelő tulajdonjogának az úrbéri birtokosok javára leendő bekebelezése iránt keresetet indítván, mindkét alsóbiróság a keresetnek helyt adott oly értelemben, hogy a tulajdonjog a községi úrbéres kültelkek birtokosai javára kebeleztessék be. A kir. Curia &z alsófoku bíróságok