Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

50 tésüknek, annak az élet fentartására elengedhetetlenül szükséges 1600 koronának alapul vétele mellett való rendezését, amelyet már tizenhét év elölt a végrehajtási törvény (1881 : LX. t.-cz. 54. §-a) foglalás alá nem eshető létminimumnak ismert el.' (Mennyire megdrágult azóta minden !) Az elsőfolyamodásu birák, albirák, kir. ügyészek és alügyészek, jegyzők és aljegyzők (főkép a budapestiek) épen ugy, mint a különféle szakbeli rendes és helyeites tanárok és tanitók, a nem teljes középiskolák igazgatói, a tanfelügyelők és tollnokaik. az erdészek, a posta- és távirdai, az adóhivatali tisztviselők stb. sérelmekről panaszkodnak, gyülekeznek és kérvényeznek. Nincs az a nap, hogy a hírlapokban az ő kimeritően megokolt sérelmeikről olvasni ne lehetne. Az a kérdés, hogy ez a napról-napra erősbödő s mindegyre nagyobb arányokat öltő mozgalom vezethet-e valami eredményre ? mert a sikerre való legkisebb kilátás nélkül küzdeni hiábavaló idő- és erőpazarlás, az érzelmeknek és szenvedélyeknek hiábavaló felkorbácsolása. Ezzel a kérdéssel kell mindenekelőtt tisztába jönnünk. A „Jog, Igazság és Törvény"-\\ok kormánya egész határozottsággal kijelentette törvényjavaslatának indokolásában azt, „hogy az államra a tervezett illetményszabályozás folytán háramló nagy megterheltetést tovább fokozhatónak nem tartja és következéskép a javaslat pénzügyi keretein tul terjeszkedő minden további törekvést olyannak tekint, amelyhez nem csatlakozhatik és amelynek érvényesüléseért a felelősséget el nem vállalhatná/' E kormány-nyilatkozat következtében — mert hiszen azt egész komolyan kell venni — csak ugy lehet az ujabb mozgalomnak sikerre kilátása, ha ezt a kormányt megbuktatni és utána oly kormányt jönni remél, amely többet megadni s ennek következtében a most tervezett illetményszabályozás folytán az államra háruló terhet fokozni kész. Lehet-e erre most remény ? A tisztviselői kérdés a kormányt bizonyára nem fogja megbuktatni. De talán más kérdés? Szomorú, kétségbeejtően szomorú minden igaz magyarra nézve az a tudat, hogy nem volt még eddig magyar kormány s talán nem is lesz egyhamar magyar kormány, mely magyar nemzeti követelmények ki nem vivhatása miatt bukott volna meg. (Mily rajongó lelkesedéssel, mily tomboló örömmel ünnepelné, csókolná, ölelné a magyar nép az igy bukott kormánynak minden tagját!) Más kérdés miatt sem lehet tehát egyhamar remélni kormányváltozást. És még sem riasztott vissza senkit a mozgalomtól ama határozott kormány-nyilatkozat. Ép oly kevéssé tartott az vissza bárkit is; mint a pénzügyminiszternek hires körmöczbányai beszéde,