Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 11-12. szám

200 den igényéről, tehát ;i kereseti követelésről is lemondott és inert ha :i felperes lemondása alkalmával kifejezetten nem is tartotta volna fenn a község- ellen támasztható igénvét, ez a körülmény a felperest jogainak érvényesítésében nem gátolhatná, JJ-3. Ha az adésvevési szerződésben mint közös vevők a férj és feleség szerepelnek, ezzel az okirattal szemben a nő közjegyzői okirattal tartozik bizonyítani annak az állításának valóságát, hogy a férj a megvett ingatlanból az öt megillető rész tulajdonjogáról a nő javára a vételár teljes lefizetése esetére érvényesen lemondott. 3440 P. 1903. sz. Férj és nő között jogról való lemondás közjegyzői okirattal bizonyítandó. A felperesnő keresetet indított az alperesek ellen ezek jogelődével kötött és irásba is foglalt adásvevési szerződés alapján ingatlan tulajdonjoga iránt. Az adásvevési szerződésben mint vevők a felperesnő és férje szerepeltek ugyan, mindazonáltal a felperesnő az egész ingatlan tulajdonjogát követelte azon az alapon, hogy az ingatlan vételárát egyedül ő fizette ki és az ingatlant oly megállapodással vette is meg, hogy ha a férj a maga felét kifizetni képes nem volna, az egész ingatlan tulajdona őt (a felperesnőt) illeti meg. Az alperesek a perben nem védekeztek, de a perbe a felperesnő férjének hitelezője beleavatkozott, a ki a férjnek a kereseti ingatlanra vonatkozóan az adásvevési szerződés által szerzett jogát végrehajtásilag lefoglalta és a végr. törv. 132. §-a értelmében a lefoglalt jog érvényesítésére a bíróság által feljogosittatott. Ez a beavatkozó hitelező a kereseti ingatlan tulajdonjogát felerészben a végrehajtást szenvedő férj javára kérte megítéltetni. Az első bíróság a kereseti ingatlan tulajdonjogát egészben a felperesnő részére Ítélte meg és pedig felében feltétlenül, másik felében általa leteendő attól a főeskütől feltételezetten, hogy az ingatlan vételárát egyedül saját pénzével fizette ki, mert a beavatkozó hitelező egyáltalában nem bizonyította, hogy a kereseti ingatlan a férj kizárólagos tulajdonát képezné, a felperesnő pedig a perben kihallgatott tanúk vallomásával valószínűsítette, hogy a kereseti ingatlan vételárát egészben ő' fizette ki. A kir. Ítélőtábla azonban a kir. Curia által is helybenhagyott ítéletével az első bíróság Ítéletét megváltoztatta és a kereseti ingatlan tulajdonjogát felerészben a férj javára ítélte meg, mert az adásvevési szerződéssel bizonyittatott, hogy a kereseti ingatlant a felperesnő és férje vették meg. Ennek az okiratnak a tartalmával és a beavatkozó hitelező tagadásával szemben a felperesnő tartozott volna bizonyítani még pedig az 1886 : VII. t.-cz. 22. §-ának b) pontja értelmében közjegyzői okirattal annak az állításának valóságát, hogy férje a megvett ingatlanból azt illető felerészének tulajdonjogáról az ő javára a vételár teljes lefizetése esetére érvényesen lemondott, azonban azt nem bizonyította, sőt nem is állította, hogy férje jutalékáról közjegyzői okiratban mondott le, már pedig a kereseti ingat-