Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 4. szám - A sorrendi tárgyalásról. 2. r.

és a törvény vonatkozó rendszabályaira kioktatni a megjelenteket a végből, hogy senki tudatlanságból vagy tévedésből kárt ne szenvedjen és hogy ugy az előnyös, mint a jelzálogos tételek a felszámításra jogosultak kívánságaihoz és előadásaihoz képest egészben és teljesen ugy és akként legyenek jegyzőkönyvbe véve, amint ők azt előterjesztették, még akkor is, ha a bírónak más volna is a véleménye. Erre vonatkozólag néhány példát hozok fel. Azt tártja egyik-másik biró, hogy az általános jövedelmi pótadó előnyösen nem sorozható; azért daczára annak, hogy az a kir. kincstár részéről kellő időben beadott és szabályszerűen kiállított kimutatásban előnyös követelésként kitüntetve van és daczára annak, hogy a sorrendi tárgyaláson jelenlevő kir. kincstári képviselő ezt a követelést előnyösen sorozni kéri. az a biró mégis ezt veszi jegyzőkönyvbe „a kir. kincstár részéről kimutatott altalános jövedelmi pótadó mint nem előnyös követelés, nem soroztatik." Némely kincstári képviselő azután a végrehajtási törvényben való járatlanságánál fogva ebben a jegyzőkönyvbe vett kijelentésében megnyugszik és a sorrendi tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet minden megjegyzés nélkül aláírja. A szerencsétlen ember nem tudta azt, hogy ilyenkor nem volt volna szabad ilyen — bírói határozat jellegével még nem biró — egyszerű kijelentésben megnyugodnia, hanem követelnie kellett volna a bírótól, hogy vegye jegyzőkönyvbe azt, hogy ő a kérdéses kir. kincstári követelésnek felszámítását s annak a beadott kimutatás alapján előnyös tételként való sorozását kérte, de ennek teljesítését a biró a jegyzőkönyvben kifejezett okokból megtagadta. Alig hiszem, hogy akadna biró, aki súlyos felelőssége tudatában ennek jegyzőkönyvbe vételét is megtagadná, de ha mégis tenné, akkor a jegyzőkönyv aláírásakor irja be a kir. kincstári képviselő ebbeli megjegyzéseit. Ennek a mulasztásnak következménye azután az, hogy a kir. ítélőtábla a pénzügyigazgatóság felfolyamodásának helyt nem ad azért, mert a kérdéses követelés a sorrendi tárgyaláskor fel nem számíttatott s a kir. kincstári képviselő a jegyzőkönyvet minden észrevétel nélkül aláirta. Ugyanez az eset előfordulhat más kincstári követeléseknél (adóknál és illetékeknél) is. A kir. kincstár ily módon számtalan esetben kárt szenved, ha ugyan azt a mulasztó tisztviselőn meg nem veszi. Felhívjuk erre a pénzügyminiszter figyelmét. Másrészről vannak bírák, akik mindent hűségesen felszámítanak, amit a kir. kincstár kimutatott s amit annak képviselője felszámítani kiván, de elfelejtik a feleket figyelmeztetni és kioktatni arra nézve, hogy joguk van a felszámítás ellen kifogást tenni, mert különben, ha ezt tenni elmulasztják, felfolyamodás utján ebbeli jogukat többé már nem érvényesíthetik, mivel a nem kifogásolt feiszámitás alapján történt sorozás peren kivüli uton sikerrel többé meg nem támadható. így lesznek aztán gyakran