Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 3. szám - A kisbirtok hitele

41 A kisbirtok hitele. Ezen a czimen a „Budapesti Hirlap" f. évi január hó 14-iki számában méltán figyelmet érdemlő vezérczikk jelent meg,*) mely a kisbirtokosok helyzetével foglalkozván, egyebek között rámutat a telekkönyvek rendezetlenségére, mely miatt „a kisbirtok helyzete a legbizonytalanábbá válik, mert lépten-nyomon arra ébred, hor/u ö nem is telekkönyvi tulajdonos", — s a kisbirtokos valóban nehéz helyzetének javítására alapfeltételnek jelenti ki e „nagyjelentőségű gazdasági kérdés'" mielőbbi rendezését, s hogy ,,a kisbirtok hitele rendezésének első teendője lenne a jelenlegi helyzet biztos megállapítása, a tulajdon jogi rendezés ..." *Azok, kiknek hivatása a nagy czélok és eszmék megvalósítása, s azokat bizonyos formába öntve irott törvény alakjában elénk helyezik, s azok, kiknek feladata a gyakorlati végrehajtás, s mindazok, kiket a kisbirtok helyzete érdekel közvetlenül vagy közvetve, kevés bizalommal tekinthetnek a kisbirtok hitelét megerősítő nagy törekvések felé, ha annak első feltétele az érvényben lévő birtokrendezési törvények keretében való telekkönyvi tulajdonjog rendezés. Ezen elmélkedésre első gondolatunk is a telekkönyvi betétszerkesztésről szóló 1886. évi XXIX : 1889. évi XXXVIII; 1891 évi XVI. és 1900. évi XV-ik törvényezikk, — és a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről szóló 1892. évi XXIX-ik törvényezikk ; — törvényünk tehát volna elég, — s ezeket, bár mondhatni talán mindenütt kicsinylik s elégedetlenséggel kárhoztatják, ami leginkább a mai fejlett jogviszonyok között is a telekkönyvi téren megdöbbentően tapasztalható korlátoltságnak tudható be, az idézett törvények összesége alkotás tekintetében, néhány lényegtelen rendelkezését kivéve, kiállja a kritikát s elméletben valóban megközelíti a tökéletest. A gyakorlati kivitel azonban nagyon nehéz. A részletek fejtegetése messze elvezetne. Általánosságban véve, körülbelül igy összegezhetjük a gyakorlatban mutatkozó nehézségeket: A betétszerkesztés 14-ik esztendejében sem mondhatjuk el. hogy szakképzett tisztviselők végzik ezen, a sok megoldatlan gazdasági kérdés közül mindinkább fontosabbként kidomborodó munkát. A birói működés legtöbb helyen tisztán ellenőrző szerepi e zsugorodik össze az esetleges törvénybe ütköző túlkapások ellen. Ezzel szemben a telekkönyvvezetői közegek legnagyobb része nem áll hivatásának magaslatán, s mélyebben tekintve a kész munkálatokba, meglepődve láthatnának félszeg s jogi szempontból meg nem tűrhető dolgokat azok, kiknek a feladata az ellenőrzés és a vizsgálás — papíron. S ennek következményekép a szakdijnoki intézmény is a tapasztalat szerint kevés megfelelő *) A czikket Miklós Ödön irta.