Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 1. szám - Bélyeg- és illetékmentesség betétszerkesztéskor és telekkönyvi helyesbitéskor. 1. r.

L6 nan szabályozta, a közigazgatási hatóságok által való törzskönyvezésüket elrendelte, azonban a terekre vonatkozó részel érintetlenül hagyta s más törvény sem rendelkezett róla. Ennek következtében a vásártér tulajdonjogát csupán azon az alapon, mert a helypénzszedósi jogot az egyház gyakorolja, a törvény világos rendelkezése ellenére nem lehet megállapítani és igy a vásárteret az egyház tulajdonául nem lehet felvenni. Csak abban az esetben lehetne az egyház tulajdonául bejegyezni, ha az egyház olyan eredeti okirattal igazolná, hogy a tulajdonjogot a községtől megszerezte, amely vármegyei jóváhagyással is el van látva. Azonban valószínű, hogy az egyháznak ilyen jogszerzést igazoló vármegyei jóváhagyással is ellátott eredeti okirata nincsen, ennélfogva az egyház tulajdonául semmiesetre sem lehet fölvenni a telekkönyvbe. Minthogy pedig általános szabálynál fogva az ilyen közterek sem a helyszínelésnek, sem a telekkönyvnek egyáltalában nem tárgyai, bár ha az 1871. évi LIII. törvényezikk 41. §-a harmadik bekezdése értelmében a községet kell is tulajdonosának tekinteni, a telekkönyvbe egyáltalán senkinek a tulajdonául nem lehet felvenni. Szerkesztői üzenetek. S. M. urnák. Kérdés, hogy akkor, mikor a végrehajtást szenvedő javára bekebelezett tulajdonjognak eredeti érvénytelenség czimen való kitörlése iránt folyamatba tett per van a telekkönyvben följegyezve : a perbíróságnak a végrehajtást szenvedő tlkvi tulajdonos ellen az ingatlanok állagára és haszonélvezetére elrendelt kielégítési végrehajtást rendelő végzésében foglalt megkeresés foganatosítására nézve ez az előző törlési perfeljegyzés tlkvi akadályt képez-e ? Kétségtelen, hogy a végrehajtási törvény (1861: LX. t.-cz.) erről az esetről nem intézkedik. Ez a törvény 161. §-ában a tulajdonjogigény és tulajdon iránti pernek, a 162. §-ban a zálogjog visszaváltási jognak, a 163. §-ban pedig a szolgalmi jognak feljegyzése eseteiről intézkedik. A joghasonlatosságnál fogva azonban az 1881: LX. t.-ez. 161. §-ában kifejezett szabályokat kell alkalmazni arra az esetre is, ha kitörlési per van a telekkönyvben följegyezve. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a perfeljegyzést követő rangsorban szerzett nyilvánkönyvi jogoknak, igy a végrehajtási zálogjognak érvényesítésénél a törlési per feljegyzésének a tlkvi rendt. 148. §-a 3-ik bekezdésében és az 1881: LX. t.-ez. 161. § ának 1 ső i s utolsó bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények hivatalból figyelembe veendők: a kitörlési pernek tlkvi feljegyzése nem képez tlkvi akadályt arra nézve, hogy a perbíróságnak kielégítési végrehajtást rendelő végzésében foglalt megkeresése alapján a végrehajtási zálogjog az 1881: LX. t. ez. 136. §-a értelmében a végrehajtást szenvedő tlkvi tulajdonos ingatlanaira és azok haszonélvezetére bekebeleztessék : mert ez az előző perfeljegyzés az 1881. LX. t. cz. 161. §-a szerint csak az árverés elrendelésére nézve képez tlkvi akadályt. Az ingatlanok állagára vonatkozó törlési perfeljegyzés pedig az ingatlanok időközi hasznainak jogi sorsára kihatással non bir: ez okból a végrehajtási zárlat az ingatlanok haszonélvezetére ez 1881 : LX. t.-ez. 208.. 209. és 211. §-aiban előirt módon az előző törlési perfeljegyzéstől függetlenül és arra való tekintet nélkül akadálytalanul fogonatositható. (Lásd a szegedi kir. ítélőtáblának 1901. évi decz. 6-áu kelt 4766/1901. p. sz. h.) (Folytatása a boriték 2., 3. és 4-ik oldalán.)