Telekkönyv, 1901 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1901 / 1-2. szám

4 szolgálhatna a kincstár kártérítés kötelezettségének megállapítására alapul, mivel az árverés hirdetve lett és így R. Annának módjában volt az ellene vezetett végrehajtásról tudomást szerezni és jogorvoslattal sérelmét orvosoltatni, egyébként pedig nem forog fenn adat arra, hogy a kincstári közegeknek akar rosszhiszeműség, akár merőben törvény- avagy szabályellenes; eljárás miatt a kir. kincstárnak szavatossági kötelezettsége megállapítható volna. Kétségtelennek jelentkezik azonban az, hogy R. Anna, mint a szöllőnek árverés előtti tulajdonosa, a végrehajtásról kőzvetetlenül nem értesülvén és az árverés után huzamos ideig szöllőjének a birtokában meghagyatván, abba jóhiszeműen nagyobb értékű befektetéseket tett, vagyis a philloxerapusztitotta szöllejét rekonstruálta. Nyilvánvaló az is, hogy a szöllő vevője, aki tudta, illetveakinek tudnia kellett, hogy parlag szöllőt vett, (ele még abban az esetben is, ha ezt nem tudta, de a szöllőnek árveréskor volt parlag volta bebizonyittatik) R. Annának a kárával gazdagodott. A dolgok ily állásában, több mint valószínű, hogy némi eredményre vezetne az R. Anna részéről jogtalan gazdagodás czimen az iránt indítandó kereset, hogy a vevő a telkére az, R. Anna részéről jóhiszeműen tett befektetésnek megállapítandó értékét neki térítse meg — esetleg pedig — ha a befektetések értéke a parlag szöllőnek az árveréskor volt és szabályszerű módon bizonyítandó értékét tetemesen meghaladná, hogy a vevő — az utóbbi értéknek a megtérítése ellenében — az ingatlant R. Annának korlátlan tulajdonába át, illetve visszabocsássa. A fennforgó, avagy az ehhez hasonló jogsérelmeknek a jelzett módon való szanálására nézve talán irányadók is lehetnek az osztrák polgári törvénykönyvnek 418. és következő §§-ban foglalt rendelkezések, amelyekre nem hivatkozva ugyan, de azokat mint gyakorlati jogszabályokat szem előtt tartva a magyar biró is nem egy hasonló esetben már döntött és azok alapján helyesen is döntött, mert bennök az anyagi igazság kifejezést talált. Fr. M. Az ingatlanra kért árverésnek elrendelése és foganatosítása körül észlelt némely szabálytalanságról.*) Irta: Káplány Géza kir. ítélőtáblai biró. (Folytatás.) Megtörtént, hogy a végrehajtató az árverési hirdetménynek közzétételét igazoló hirlappéldányt az árverés napját megelőzőleg 8 nappal a tlkvi hatósághoz be nem mutatta, noha erre az árverési hirdetményben, mint egyszersmind árverést rendelő vég*) Az előző közleményt lásd az V. évf. 12. számában.