Telekkönyv, 1901 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1901 / 1-2. szám - A betétszerkesztéshez

11 A betétszerkesztéshez. Irta: Dr. Kóborló. E folyóirat mult évi 11. számában dr. Csavargó a leendő betétszerkesztési törvényhez kívánalmait azon czélból sorolja elő, hogy a törvény alkotásánál kellő figyelemre méltattassanak. Igaz, hogy az Ur Isten sem képes minden ember kivánatát teljesiteni, mégis, mert mi betétszerkesztő birák oly kevesen vagyunk, a hozzánk tartozó hadsereg pedig nem nagy, azt hiszem, hogy nemcsak az Ur Isten, hanem a hivatott törvényhozók is óhajunk előtt nem fognak elzárkózni, ha szem előtt tartandják azt, hogy a közügynek és igy a közérdeknek szolgálnak. És habár a leendő törvény megalkotásánál oly egyének folynak be, kik nemcsak az elmélet, hanem a tapasztalat terén is a lehető legnagyobb szakavatottsággal birnak és ennélfogva ismerik is a betétszerkesztés körül felmerülő mizériákat, legyen mégis megengedve néhány megszívlelendő nézetemet ra törvénybe való felvétele czéljából e helyütt előterjeszteni. És hogy a szerénység határából ki ne lépjek, lehet, hogy oly éji őrnek tarthatom magamat, ki az amúgy is órára hallgató ébernek éjfélt kiált. Már évekkel ezelőtt szaklapokban közöltem nézetemet a betétszerkesztés egyszerűsítése tárgyában. 9 évi tapasztalat azokat megerősítette és e tapasztalatra támaszkodva, azon meggyőződésre jutottam, hogy a betétszerkesztést három elvre kell alapítani. Annak előrebocsátásával, hogy Csavargó kollegám abbeli nézetével, hogy az uj törvénynyel minden eddigi törvények szüntettessenek meg, egyétértek, kívánnám 1- ör: A kényszer behozatalát, ki-ki köteles legyen birtokát rendezni. 2- or: A kiküldött bíró itélkezhetését, netán felmerülő vitás ügyekben a bizottsági eljárás alatt, mint első folyamodásu bíróság. 3- or : Járásbirósági mérnökök szervezését és működését a járásban, a betétszerkesztés alatt. ad 1. A laisser passer elv igen szép, humánus, a magas műveltségnek úgyszólván éke. Éz elv feltételezi az egyénben az öntudatot és ama önérdeket, melylyel erélyénél és jogos akaratánál fogva a maga személyi és vagyoni viszonyait a külvilággal szemben kellő világlatba helyezi. Segíts magadon és az Isten is megsegít. E közmondásban van az elv legjobban kifejezve. A saját ügye iránt való érdeklődéshez azonban megkívántatik a műveltség ama foka, mely a közönyt az egyénben megszünteti és mely ama bizalmatlanságot tartja távol, melylyel sajnos, a köznép a törvénytől és annak végrehajtóitól elfordul. A műveltség eként a vagyoni jólét előmozdítója az embernél. Azt hiszem eléggé körvonaloztam ama tapasztalt tényt, hogy