Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.

134 jogot bekebelező, illetve a végrehajtási jogot feljegyző végzés jogerős lesz, más szóval amikor valaki (a tulajdonost kivéve) végrehajtási árverést kérhet az ingatlanra. Ezt az időpontot tartom olyannak, mely mig egyrészről az összes érdekeltek jogait és érdekeit eléggé megoltalmazza, addig a törvény szellemének, intentiójának is legjobban megfelel. Ettől az időponttól kezdve a sorrendi tárgyalás berekesztéséig bármikor beválthatja az arra jogosított hitelező az előző jelzálogos hitelező követelését. Önkényte-s árverés esetén pedig ez a jog a hitelezőket attól az időponttól kezdve illeti meg, amikor az önkénytes árverés elrendelése iránti kérvény kedvezőleg elintéztetett. Gyakorolható pedig a beváltási jog akkor, ha a beváltandókövetelés és járulékai összegszerűsége nem vitás. Mindezekből talán önként is következik az a véleményem,, hogy szerintem a sorrendi tárgyaláson a beváltott követelést nem az a hitelező, kitől beváltatott, hanem a beváltó hitelező jogosult felszámítani. Az utóbbi a beváltással minden jogot megszerzett magának, ami ezen követelés alapján az előbbit megillette. Annak a hitelezőnek, ki követelését az utolsó fillérig megkapta, e követelés tekintetében többé semmi joga sincsen, legfeljebb csak kötelessége (szavatosság). Az ő minden jogába belépett a beváltó hitelező; ő, és pedig a maga javára ugy és oly összegben számitja fel tehát a sorrendi tárgyaláson a beváltott követelést, ahogyan és amily összegben neki tetszik. Ha a követelés részletezését vagy bármi összegszerűségét helytelenül vagy pláne hamisul számítaná fel, ott az ellenőrző biró és ott az érdekelt többi hitelező és a végrehajtást szenvedő, akik őrködnek a felszámítás törvényességére és helyességére. Az is a beváltási határidő kérdésében elfoglalt nézetemből folyik, hogy szerintem azon előző hitelező, kinek követelését beváltották, nyomban a beváltás bírói kimondása titán kajya meg a pénzét. Mert az előző jelzálogos hitelezőnek azon törvényadta jogát, hogy követelését készpénzbeliekéi] a későbbi hitelezőnek megváltani, elvitatni nem lehet. 0 tehát pénze után nem köteles várni, mig a sorrendi, sőt mig a kiutaló végzés jogerős lesz. Neki a beváltás birói kimondásával egyidejűleg készpénzben megkell kapnia követelését, különben ugy is járhatna, hogy későbben kap pénzt, mint a többi hitelező, mert épen ezt a birói intézkedést apellálja meg valamelyik érdekelt. Nem egészen fogadhatom tehát el azt a nézetet sem, hogy amelyik biró a sorrendi végzés jogerőre emelkedése előtt utalja ki az előző hitelezőnek a beváltás végett letett összeget, az saját felelősségére cselekszik. A beváltást ugyanis, ha azt csak egy hitelező kéri, más nem támadhatja meg, mint akinek követelését beváltották. Ez a hitelező* pedig a beváltás kimondásában megnyugszik vagy nem. Ha igen,, ugy felveszi a kiutalt összeget, mi ellen többé senki sem szóíhatr mert hiszen egy hitelező teljes jogérvénynyel biróságon kivül is: átengedményezheti, átruházhatja követelését. Ez esetben tehát a