Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 6. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 3. r.

180 leméből, intencziójából és formai okokból állapiíja meg ezen határidőt. Véleményem szerint a felhozott formai okok alárendelt jelentőségűek és ezeknek a határidő megállapításánál döntő szerepet juttatni nem lehet. Mert hogy a sorrendi tárgyaláson mindkét fél, az is, kitől a követelést beváltották és az is. aki beváltotta megjelenik és mindkettő élni akar felszámitási jogával, zavart elő nem idézhet, mert vagy be van váltva tökéletesen a követelés, vagy nincsen. Az előbbi esetben, akinek követelését egy későbbi jelzálogos, hitelező beváltotta, ennek felszámitási joga már nincsen, az utóbbi esetben pedig e joga kétségtelen. Tertium non datur. De alig is lesz rá eset, hogy egy hitelező, kinek követelése minden járulékával együtt tökéletesen kielégítve lön, mindazonáltal teljesen kiegyenlített követelését saját javára kívánja a végrehajtási tömegből is soroztatni. Viszont arra se igen lesz eset, hogy egy biró — pláne jogerősen — olyan követelést jelentsen ki beváltottnak, mely nincsen vagy csak részben van beváltva. Abból sem állapitható meg, hogy a sorrendi tárgyalás előtí a beváltási jogot gyakorolni nem lehet, miszerint „a sorrendi tárgyaláson akadhat még más jelzálogos hitelező, aki beváltási jogával élni kiván." Kétségtelen ugyanis az. hogy ilyen hitelező akadhat, mert a törvény a beváltási jogra az elsőséget a telekkönyvi bejeg}'zés sorrendé szerint adja meg; ámde mint a czikk szerzője igen helyesen kiemeli, a törvény a később bejegyzetr jelzálogos hitelezőnek a beváltási jogot a korábbi jelzálogos hitelező ellenében is megadja, ha az előbbi az utóbbinak ugy a beváltott, mint a saját követelését kifizeti; más szóval a törvény által a beváltásra megadott elsőségi jog csak ugy érvényesíthető sikerrel, ha valamely következő jelzálogos hitelező nem kívánja magához váltani ugy a már előtte beváltási jogot gyakorolt hitelező követelését, mint az utóbbi által már beváltott követelést. A gyakorlatban tehát vajmi kevés nehézséget fog okozni az, ha olyan jelzálogos hitelező gyakorolt magáhozváltási jogot, kinél erősebb jogú jelzálogos hitelező is van ; mert ezen erősebb jogú hitelezőnek is csak addig van be váltási joga, amig egy későbbi jelzálogos hitelező is nem kíván élni törvényadta ama jogával, hogy ugy az utóbbi, mint az ez által beváltott követelést magahoz váltsa. S bizonyára az a hitelező, aki már előbb beváltott egy követelést, nem fogja átengedni a beváltást egy erre nálánál erősebb jogú hitelezőnek, hanem inkább beváltja az utóbbinak követeléset is. aminthogy czélját másmiként ugy sem érhetné el. Ha pedig mégis megtörténnék, a beváltásra jelentkező első hitelező után egy eresebb jogu. erre elsőséggel biró hitelező jelentkezik es az előbbi nem akarna, vagy mondjuk pénz hiányában nem birná mindkét követelést magához váltani, ugy természetesen az elsőséggel biró, noha később jelentkező kapná meg a követelést. De ha igy is történ-