Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 5. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 2. r.

121 be is kebelezett előző követelést már most sajátjának tartja és azt a sorrendi tárgyaláson ő számitja fel ; az előző jelzálogos hitelezőnek, mint nyilvánkönyvileg többé nem érdekeltnek felszámitási jogát pedig elvitatja, mi fölött aztán a sorrendi tárgyaláson hosszabb-rövidebb ideig elveszekednek. y mennyire helytelen ez az eljárás, megdönthetetlenül bizonyitja az a körülmény, hogy a sorrendi tárgyaláson akadhat még más jelzálogos hitelező, aki beváltási jogával élni kiván. Minthogy pedig akkor, ha e joggal több jelzálogos hitelező kiván élni: az elsőség a telekkönyvi bejegyzés sorrendé szerint illeti meg a jelzálogos hitelezőket; minthogy továbbá a később bejegyzett jelzálogos hitelező a beváltási jogot a korábbi jelzálogos hitelező ellenében is érvényesítheti, ha annak követelését is készpénzzel beváltja: megtörténhetik, hogy daczára annak, hogy az első jelentkező kérelmének a biró már helyt adott, a kérdéses követelést beváltottnak kijelentvén s tulajdonjogát arra a telekkönyvben is bekebeleztetvén, mégis kénytelen lesz ugyanazon biró határozatát visszaszívni és a később, a sorrendi tárgyaláskor jelentkezett más jelzálogos hitelezőnek a beváltáshoz való erösebb jogát elismerni s ugyanazt a követelést ez által beváltottnak kijelenteni. Kétségtelen ezek szerint, hogy a sorrendi tárgyaláson azt a követelést, amelyet beváltani szándékozik, nem annak kell felszámítania, aki azt beváltani akarja, hanem magának a telekkönyvi bejegyzés szerint jogosult jelzálogos hitelezőnek, már csak azért is, mert egyedül csak ez tudhatja, hogy bejegyzett követeléséből mennyi áll fenn tőkében, kamatban és a netalán bejegyzett költségekben ? Kérdés, hogy lehet-e a követelést beváltani akkor is, ha azt a bejegyzés szerint jogosult jelzálogos hitelező fel nem számitja? Nem lehet, mert ez esetben a beváltásnak nincs semmi értelme, nincs semmi czélja, mivel az a későbbi jelzálogos hitelezőknek csak javára szolgál, ha az előző jelzálogos hitelező követelését fel nem számitja. Az az előző jelzálogos hitelező, akinek követelését valamely későbbi beváltotta, felszámitott követelését a beváltó által bírói letétbe helyezett összegből, a beváltó későbbi jelzálogos hitelező pedig a beváltott követelést, amennyiben ő azt egészben vagy részben az elárverezett ingatlan, illetve tulajdoni jutalék vételári tömegére szintén felszámitotta, ebből a tömegből kapja meg. Ha a beváltó későbbi jelzálogos hitelező többet — nagyobb összeget — helyezett birói letétbe, mint amennyit az előző jelzálogos hitelező a sorrendi tárgyaláskor felszámitott, a többletet neki (a beváltónak) kell visszautalni. A kiutalást csak a sorrendi végzés jogerőre emelkedése után lehet a bírónak nyugodtan teljesitnie; máskülönben saját felelősségére cselekszik. A felsőbiró ugyanis megsemmisítheti vagy feloldhatja a sorrendi végzést egész terjedelmében vagy a