Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 5. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 2. r.

119 2000 kor. követelést, rajta (B. tulajdonostárson) fogja megvenni es igy ez a tulajdonostárs 2000 kor. erejéig károsodik. A második esetben is sérelmes a szóban levő beváltás B. tulajdonostársra vézve, mert ez esetben a C. 1. alatti jelzálogos hitelező A. tulajdonostárs jutalékára 1000 kor. összeget számitván fel 2000 kor. követeléséből reá (B-re) csak 1000 kor. esnek, holott ha a C. 6. alatti jelzálogos hitelező a C. 1. alatti követelést beváltja és e helyett a C. 1. alatti rangsorban saját 1000 kor. követelését számítja fel és elégitteti ki: akkor ő mégis a beváltott egész 2000 kor. követelést venné meg B. tulajdonostárson, aki ez esetben 1000 koronával károsodnék. A 3-ik, 4-ik és 5-ik esetben a szóban levő beváltási eljárás B. tulajdonostárs érdekeit nem érinti; mert a C. I. alatti jelzálogos hitelező 2000 kor. követelését A. tulajdonostárs ellen fel netn számitván, reá nézve teljesen közönbös az, hogy az ő tulajdoni jutalékára C. 1. alatt bekebelezett 2000 koronát a C. 1. alatti, avagy a C. 6. alatti jelzálogos hitelező kapja-e meg? A szóban levő beváltási eljárást ezek szerint az első és második esetben a másik tulajdonostárs (B), a harmadik ós negyedik esetben pedig a többi jelzálogos hitelező érdekében nem lehet megengedni. Azonban nem ez a főok, amiért a szóban levő beváltási eljárást semmi esetben sem szabad megengedni. A főok az, hogy mostani tlkvi rendszerünk szerint a zálogjog csaJe annak a követelésnél* biztosítására szolgál, amelyre nézve az kieszközöltetett. Más követelést tehát abból a zálogjogból és igy annak a zálogjognak rangsorában soha semmi körülmények között sem szabad kielégiteni, még akkor sem, ha erre nézve az adós és jelzálogos hitelező megegyeznének. Ezért nem lehet megengedni azt, hogy ugyanazon hitelező különféle elsőbbséggel bejegyzett követeléseinek rangsorozatát önkényüleg megváltoztathassa és későbbi rangsorban bejegyzett követelését egy más, korábbi rangsorban bejegyzett követelésének rangsorában elégíttesse ki. Nem lehet ezt megengedni semmi körülmények között még az 1881: LX. t.-cz. 190. §-ában szabályozott beváltás esetében sem ; mert a beváltás nem egyéb, mint kényszerengedmény. A beváltó későbbi jelzálogos hitelező tehát, mint engedményes csak ugyanazokat a jogokat gyakorolhatja a kényszerbeváltás folytán, amiket a beváltott az előző jelzálogos követelés tekintetében annak kényszer-engedményező tulajdonosa birt. Tehát a beváltó későbbi jelzálogos hitelező is csak ezt a beváltott követelést számithatja fel ós elégíttetheti ki a beváltott követelés rangsorában, nem pedig saját később bekebelezett követelését. A későbbi jelzálogos hitelező ezek szerint az előző követelésnek magához váltásával egyedül csak azt a jogot nyeri meg, hogy a beváltott követelést a sorrendi tárgyaláskor az ő