Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1900 / 5. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 2. r.
113 telését beváltotta, jogosítva van meghatározni azt, hogy a beváltás utján megszerzett követelése és a C. 5. sorsz. bejegyzésen alapuló követelése mily rangsorban soroztassanak, mert a végrehajtási tömegből más hitelező követelése kielégítést nem nyer s ekként a rangsorozatnak az Y. takarékpénztár által történt kijelölése a többi hitelező érdekeit nem érinti." A másodbiróságnak fentebb 2. alatt emiitett intézkedése nem támadtatott meg. Az 1. és 3. alatt emiitett intézkedéseire nézve pedig a kir. Curia 1897. évi november 18-án 4907/897. sz. alatt a következő végzést hozta: A másodbiró.-ág végzésének az a része, melylyel kimondatott, hogy az elsőbiróság végzősében a 8—16. tételsz. alatt az X. takarékpénztár javára sorozott követeléseket az Y. takarékpénztár magához váltotta, s ennek folytán ama követeiésok az Y. takrékpénztárra ruháztattak, helybenhagyati'c, — ellenben ugyanannak a végzésnek az az intézkcdéso, melylyel az Y. takarékpénztárnak az első bíróság által 17. t. sz. (C. 5.) alatt sorozott követelése a fentjelzettt s az elsőbiróság által 8-16. tételszám alatt (C. 3.) alatt sorozott követeléseket megelőzően soroztatott, mogváltoztatik és a sorozott követelések rangsora tekintetében az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok: A vőgreh. törv. 190. §-a szerint a későbbi jelzálogos hitelezőknek az árfelosztásig állván jogukban az előttük lévő jelzálogos kövoteléseket készpénzzel kifizetve magukhoz váltani, az Y. takarókpénztár, mint későbbi jelzálogos hitelező az X takarókpénztárnak előtte levő és kérdésben forgó jelzálogos követeléseivel szemben ama jogot, a sorrendi tárgyaláson oszközölt felszámítás után, azonban a sorrendi végzés meghozatala, s igy az árfelosztás eszközlése előtt sikerrel érvényesíthette ; miért is a másodbiróságnak a kérdésben forgó követelések átruházását kimondó intézkedését vonatkozó indokai alapján helyben kellett hagyni. A fentjelzett követelések kielégítésének sorrendjét illetően azonban a másodbiróság végzését megváltoztatni, s az elsőbiróság által megállapított sorrendet helybenhagyni kellett ; mert a végreh. törv. 190. §-nak kifejezett rendelkezése szerint a jelzálogos hitelezők követelései a tkvi rangsorozat szerint elégitendők ki; eszerint tehát ugyanazon jelzálogos hitelező különféle elsőbbséggel bejegyzett követeléseinek rangsorozatát meg nem változ tatbatja. A jelen osetben a czélba vett rangsor változtatásnak helyt adni annál kevésbé lehetett : mert az X. takarékpénztár az akkor még az ő tulajdonát képező követelésekot a sorrendi tárgyaláson a tkvi rangsornak megfelelően felszámította, eme felszámítás kifogás alá nem vétetett, az Y. takarékpénztár pedig ama követeléseket a felszámításhoz képest váltotta magához, mihez képest a dolog ilyetén állásában a jogelődének közbejöttével eszközölt felszámítás tényén változtatni nem jogosult, de különösen is az előző követelések magához váltásával a későbbi jelzálogos hitelező csak azt a jogot nyeri, hogy utóbbi követelését az előbbi követelésből, illetve az arra sorozott összegek erejéig kivánhatja kielégíttetni. íme — igy fogtam fel — ebben az adott esetben a kir. ítélőtábla kimondotta azt, hogy a beváltó későbbi jelzálogos hitelező követelését az előző hitelező beváltott követelésének rangsorában elégittetheti ki; mert a végrehajtási tömegből más hitelező kielégítést nem nyer s ekként a rangsorozatnak a beváltó által történt kijelölése a többi hitelező érdekeit nem érinti. A kir. Curia pedig, daczára anDak, hogy előbb egész határozottsággal kijelentette azt, hogy „ugyanazon jelzálogos hitelező különféle elsőbbséggel bejegyzett követeléseinek rangsorát meg nem változtathatja", utóbb mégis indokolásában azt mondotta ki, hogy az előző követelések magához váltásával a későbbi jelzálogos hitelező csak azt a jogot nyeri, hogy utóbbi követelését az előbbi követelésből, illetve az arra sorozott öszszegek erejéig kivánhatja kielégíttetni. Mi más egyéb ez, mint