Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 2. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről. [20. r.]

43 a tulajdonjog bekebelezésénél megkívánt egyéb netalán hiányzó kellékeit (kelet helye, ideje, tanuk aláirása stb.) az okirattal igazalt jogügylet alapján gyakorolt és a törvényben megszabott módon igazolt tényleges birtoklás pótolja. Azért — Süteö tanítása •szerint is — elfogadható például az olyan szerződés, amelyben a birtokolt ingatlanok nincsenek ugyan helyr.-számok szerint elsorolva, de a szomszédok megnevezése, vagy a dűlő és az átruházó nevének kitétele nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a szerzés arra az ingatlanra vonatkozik, amelyre a bejegyzési kérelem irányozva lett. Hasonlóképen elegendő valamely volt úrbéri bel- és külállománynak átruházása esetén, ha a felmutatott szerződésben a belsőségen levő háznak összeirási száma megjelölve és egyszersmind kifejezve van, hogy ez a belsőség és a hozzátartozó egész, 1/2 vagy í/i stb. volt úrbéri telek képezi átruházás tárgyát. Sőt abban az esetben, ha csak szóbeli szerződés -köttetett, a szerzés bizonyítására alkalmasnak tekintendő az olyan nyugta, amely a vételárnak lerovásáról állíttatott ki, ha a szövegből kivehető, hogy a lefizetett összeg a bejegyzési kérelem tárgyát tevő ingatlannak képezi vételárát. (L. Süteö R. „A tlkvi betétek szerkesztéséről" irt müve 95. 1.) Önként értetődik mégis, hogy oly okiratok alapján, amelyek érvénytelen jogügyletek felől állíttattak ki, a tulajdonjogot tényleges birtoklás alapján se lehet hej egyezni; továbbá, hogy azokban az esetekben, amelyekben az ügylet érvényessége törvény által az okiratok egy bizonyos neméhez van kötve, a tényleges birtokos tulajdonjoga csak ugy és akkor jegyezhető be, ha az ügylet létrejöttét, vagy az ügylet, létrejöttének beismerését a tényleges birtokos a törvény idevonatkozó rendelkezésének megfelelő minőségű okirattal igazolja, így p. o. az 1891. évi XVI. t.-czikk 15. §-ának c) pontja értelmeben az 1886. évi XXIX. t.-czikk 15., 17. és 18. §-ainak, továbbá az 1889. évi XXXVIII. t.-czikk 6. és 7. §-ainak, valamint az 1891. évi XVI. t.-czikk 15. §. b) pontjának eseteiben a házastársak között történt átruházás, vagy az ily átruházásnak avagy annak az elismerése, hogy az ingatlan a helyszíneléskor vagy a telekkönyvi átalakítás alkalmával, a másik házastárs nevére lett volna felveendő, csak akkor jöhet figyelembe, ha az átruházási jogügylet vagy az elismerés közjegyzői okiratba foglaltatott. A jogügylet létrejöttének a beismerésére nézve általában azok az elvek nyernek alkalmazást, amelyek a bíróság előtti cselekvőleges beismerésre nézve a peres és a perenkivüli eljárásban egyaránt érvényesek. Megjegyezni kívánom mégis, miszerint különösen szükséges, hogy a beismerés éppen az által a személy (tlkvi tulajdonos, jogutód, birtokelőd stb.) által tétessék, aki ily beismerés megtételére a törvény szerint hivatott és jogosult. A megbízott által tett beismerés csak ugy és akkor vehető figyelembe, ha a meghatalmazott az ügyletre szóló, különös és hite-