Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 1. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. [19. r.]

11 zökönyv (II. X. 12. §.) felvétele utján is eszközöltetheti. Nem is vonom én ezt kétségbe, hanem e helyütt csak azt kivánom hangsúlyozni, hogy amennyiben tulajdonjogát nem az épen most megjelölt utak és módok valamelyikén kivánná érvényesíteni, hanem azt tényleges birtoklás alapján akarja bejegyeztetni, ebben az esetben, valamint nem tagadható meg tőle a bejegyzésnek ez a módja azért, mert okirata a bekebelezésre teljesen alkalmas, épugy nem engedhető el neki annak az igazolása, hogy azt az ingatlant, a melyre tulajdonjogának bejegyzését tényleges birtoklás alapján kéri, valóban tényleg birtokolja, sem az okiratnak bekebelezésre teljesen alkalmas volta esetén, sem pedig abban az esetben, ha a tlkvi tulajdonos vagy igazolt jogutóda a jogügylet létrejöttét a bizottság (a kiküldött) előtt élőszóval beismerik. Mindezekből pedig megállapítható, hogy a T. 15. §-ában előforduló, ezeknek a szavaknak: „s amennyiben ezen okirat alapján a tulajdonjog a telekkönyvi rendelet szerint be nem kebelezhető", továbbá „de bekebelezésre alkalmas" (okirattal) helyes törvénymagyarázat szerint csakis az az értelem tulaj donitható, hogy ily esetben nincs szükség arra, hogy a jogszerző tulajdonjogát tényleges birtoklás alapján jegyeztesse be, mivelhogy azt az okiratnak tlkvi bekebelezésre alkalmas voltánál fogva más uton is eszközöltetheti. Szoros összefüggésben áll egyébként ez a rendelkezés az 1886 : XXIX. törvényczikknek azzal a rendszerével, mely szerint a bizottsági eljárást megelőzőleg az előmunkálatok teljesítésére kiküldött telekkönyvvezető a felekkel tárgyalt s eme tárgyalások során azokban az esetekben, amikor a kipuhatolt tényleges birtokos az ingatlan megszerzését igazoló olyan okiratot mutatott fel, amely a tulajdonjognak telekkönyvi bekebelezésére teljesen alkalmas volt, a fél kérelmét kérvényt-pótló jegyzőkönyvbe vette s a tkvi állást a tényleges állapottal még a bizottsági eljárást megelőzőleg összhangba hozta ugy, hogy a bizottsági eljárásra valóban csak azok az okiratok maradtak fel érvényesítésre, amelyek telekkönyvi bekebelezésre alkalmasak nem voltak. Ezt a rendszert az 1891 : XVI. t.-czikk hatályon kivül helyezvén, a T. 15. §-ában foglalt ama megkülönböztetésnek, vájjon a szerzés igazolására felmutatott okirat a bekebelezésre alkalmas-e vagy sem, semmi elfogadható indoka nincsen ; annyival inkább, mert ha be lehet jegyezni a tényleges birtokos tulajdonjogát abban az esetben, amikor a szerzést igazoló okirat tlkvi bekebelezésre nem alkalmas, a „plns non nocet" jogi elvnél fogva minden bizonynyal be lehet jegyezni akkor is, ha az okirat a tulajdonjog tlkvi bekebelezésére teljesen alkalmas. így tartja és követi ezt az állandó és egyező birói gyakorlat. Még csak azt kivánom idevonatkozólag megjegyezni, hogy a T. 15. §-ának tiszta és hamisitatlan értelmét nyerjük, ha ennek szövegéből a következő szavakat „s amennyiben ezen okirat alapján a tulajdonjog a telekkönyvi rendelet szerint be nem kebelez-