Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / Tartalommutató

220 ily eljárás az 1881 : LX. t.-cz. 190. §-ában foglalt intézkedések meghiúsítására vezethetne, sőt az előbb bejegyzett tételeknek más uton történhető kiegyenlítése esetében zálogjogi helyettesítést idézhet elő, minek — miután minden bejegyzés csak az annak alapját tevő jogügyletnek szolgálhat biztosítására — telekkönyvi intézményünk elvei szerint helye nem lehet. (Kir. Curia 1886. január 28. — 5397. sz.) 86. 1. III. Ha a hitelezőnek az egyenes adós ellen fennálló követelése mind az egyenes adós, mind a kezes és készfizető által jelzálogilag biztosítva lett : a hitelező az 1881 : LX. t.-cz. 190. §. 3. bekezdése szerint jogosítva van az egyenes adós jelzálogának árverezése alkalmából követelésére nézve egészben vagy csak részben magát az egyenes adós jelzálogából kielégíteni. S habár a hitelezőnek jogában állott volna az egyenes adós jelzálogából teljesen kielégíttetni követelését, de ő csak részbeni kielégítést vett, a jelzálog másik részét pedig csak egy későbbi rangsorozatu és kezesség által sem biztosított követelése kielégítésére juttatta: azért a kifizető kezes e czimen mégsem követelheti, hogy az ő ingatlanán a követelés biztosítására bekelezett zálogjog töröltessék. (Kir. Curia 1886. szept. 2. — 3412. sz.) 87. 1. IV. Az 1881 : LX. t.-cz. 190. §. 3. bekezdése megengedi ugyan, hogy az egyetemleges jelzáloggal biró hitelező az esetben, ha biztosított követelése még el nem árverezett ingatlant vagy tulajdonostárs! hányadot terhel, kielégítést a vételárból egészen vagy csak részben követelhet: azonban ezen joga mégsem terjeszthető ki arra is, ha ebbeli kívánságát a sorrendi tárgyalásnál már kijelentette és ennek alapján a sorrendi végzés jogérvényesen meghozatott, hogy később a vételár valóságos kifizetése alkalmával már jogérvényesen megállapított elsőbbségéről a későbbi hitelezők javára lemondjon és követelésének egészbeni kifizetését a többi zálogtárgyakra fentarthassa. (Kir. Curia 1887. október 18. — 6645. sz.) 87. I V. Az 1881 : LX. t.-cz. 190. §-ának 4-ik bekezdése helyesen csak ugy értelmezhető, ha a követelés beváltásának határnapjául a sorrendi tárgyalás vétetik. (Budapesti kir. ítélőtábla 1888. november 29. — 18,305. sz.) 89. 1. VI. A jelzálogos hitelező lemondhat ugyan követelésének a telekkönyvi rangsor szerint való sorozásról, de különféle elsőbbségekkel bekebelezett követeléseinek rangsorát önkényüleg fel nem cserélheti és ugyanabban a rangsorban egyik követelését a másikkal nem helyettesitheti. (Kir. Curia 1896. szept. 16. — 912. sz.) 90. 1. VII. Az 1881: LX. t.-cz. 190. §-ának kifejezett rendelkezése szerint a jelzálogos hitelezők követelései a telekkönyvi rangsorozat szerint elégitendők ki; e szerint tehát ugyanazon jelzálogos hitelező különféle elsőbbséggel bejegyzett követeléseinek rangsorozatát meg nem változtathatja. — A későbbi jelzálogos hitelező az 1881: LX. t.-cz. 190. §-ának 4-ik bekezdésén alapuló azt a jogát, hogy az előtte levő jelzálogos követelést készpénzzel kifizetve magához válthatja, a sorrendi tárgyaláson eszközölt felszámítás után, azonban a sorrendi végzés meghozatala s igy az árfelosztás eszközlése előtt sikerrel érvényesítheti. — Az esetben, ha az előző jelzálogos hitelező az akkor még tulajdonát képező követeléseket a sorrendi tárgyaláson a telekkönyvi rangsornak megfelelően' felszámította, eme felszámítás kifogás alá nem vétetett, a későbbi jelzálogos hitelező pedig ama követeléseket a felszámításhoz képest váltotta magához: akkor ő a jogelődének közbenjöttével eszközölt fölszámitás tényén változtatni nem jogosult, minthogy az előző követelések magához váltásával a későbbi jelzálogos hitelező csak azt a jogot nyeri, hogy utóbbi követelését az előbbi követelésből, illetve az arra sorozott összegek erejéig kívánhatja kielégilietni. (Kir. Curia 1897. november 18. — 4907. sz.) 92. I.