Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 3. szám - Az előjegyzést avagy az előjegyzett jogot kell-e igazolni?

Ezeknél fogva az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-át ugy kellett értelmezni, hogyannak a kamat elévülésére vonatkozó rendelkezése csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletek alapján követelt szerződési kamatra alkalmazható. A mi a hitelezési ügyletek fogalmát illeti, ezt az 1883: XXV. t.-cz. nem határozza meg. Tekintve mégis, hogy annak 1. §-a egész általánosságban hitelezésről, illetve adott fizetési halasztásról s 17. §-a is általában valamely hitelügyletből eredő kötelezettség teljesítéséről szól: a törvény szövegének eme kitételeiből okszerűen következtethető, hogy az nem csupán a kölcsönre és a hitelezett vételárra vonatkozik, hanem a tágabb értelemben vett hitelezési ügyleteket is felöleli, vagyis a pénzértékü szolgáltatások iránt létrejött mindazokat a kétoldalú szerződéseket, melyeknél a felek megegyező akarata szerint az egyik szerződő fél azonnali szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő. A törvény szempontjából a hitelezési jogügyletek közé tartozik, tekintet nélkül a jogczimre, minden adott fizetési halasztás is, mely már magában véve is mint olyan a hitelezés fogalma alá esik. Amennyiben tehát a most körvonalozott ügyleteknél a felek szerződésileg kamatfizetést kötnek ki, minden ilyen kikötött kamat az idézett törvény 19. §-ában szabályozott 3 évi elévülésnek van alávetve. Magától értetvén, hogy a magyar állam azon részeiben, melyekben az osztr. p. törv. könyv van hatályban, ennek 1480. §-a szerint minden egyéb itt nem érintett kamat s jelesül a késedelmi s minden törvényes kamat az ott meghatározott 3 év alatt évül el; (L. függelék 84. sz., illetve az erdélyi részekre nézve 81. sz.) és hogy a jelen határozat tárgyát nem képezi az 1883 : XXV. t.-cz. 20. §-ában emiitett kamaton kivül az a kamat sem, amelynek elévüléséről külön törvények intézkednek (L. az 1881 : XXXIII. és az 1878 : XXV. t.-cz.) és végül, hogy a bíróilag megítélt kamat elévülési idejére nézve a kir. Curia 62. számú t. ü. döntvénye szerint a végrehajtási törvény 23. §-a mérvadó. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1897. évi deczember hó 10-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1898. évi január hó 21-én tartott teljes ülésben. A temesvári kir. Ítélőtábla 4. számú polgári döntvénye. Abban az esetben, ha az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra intéztetik a végrehajtás, melyik bíróság bírálja el azt, hogy az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való örökösödési joga kellően kimutatva van-e: a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság, vagy a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóság? (A 3021/1897. P. számhoz.) Határozat: Abban az esetben, ha az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett, sem elő nem jegyzett ingat-