Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 1-2. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [11. r.]

19 sokkal később, csak 3350/1896. tk. sz. alatt rendelte el tulajdonjogának bekebelezését. Ennélfogva Szunyogh Andrásnak 1896. évi október 25-én 3289. sz. alatt beadott kérvényét a tlkvi rendt. 71. §-a alapján elutasítani nem volt volna szabad, pusztán a miatt, mert ennek a kérvénynek beérkezése időpontjában Pacsirta Imre még nem volt a telekkönyvben tulajdonosul bejegyezve. A biró tévedését a bejegyzést foganatosítónak abbeli — sok helyt divó — helytelen ténye okozta, hogy akkor, midőn Pacsirta Imre árverési vevő tulajdonjogának bekebelezését a tlkvben bejegyezte, érkezési számul nem az árverési jegyzőkönyv iktatói számát, amely az elsőbbséget és rangsort megadja, hanem a tlkvi hatóságnak sokkal később kelt meghagyásának iktatói számát irta ki. Ez a szerencsétlen szokás, mely már annyi tévedést és zavart okozott, más esetekben is divik. Ugyanis némely helyeken a bejegyzés alkalmával mindig azt az iktatói számot irják ki érkezési számul, amely alatt a tlkvi hatóság a bejegyzést elrendelte, tekintet nélkül arra, hogy az-e a kérdéses ügynek legelső iktatói száma V ! Ennek aztán az a következménye, hogy valahányszor a tlkvi hatóság valamely kérvényre tárgyalást tüz ki s érdemi elintézés előtt közbeszóló végzést, illetve végzéseket hoz, a telekkönyvbe nem a rangsort és elsőbbséget megállapító iktatói szám, tudniillik az, amely alatt a kérvény az iktatóba beiktatva lett, hanem későbbi szám iratik be érkezési számul, ami a birót és teleket a rangsor és elsőbbség tekintetében tévedésbe ejti. (Folytatjuk.) RENDELETEK. A kii*, igazság;ügjminiszternek 1897. évi decz. S-án 67,709/1897. I. M. szám alatt kelt rendelete, az 1881. LX. t.-cz. 133. §a alapján hozott utalványozó végzésékbe foglalandó rendelkezés tárgyában. Az összes kif. bíróságokhoz. Az 1881 : LX. t.-cz. 133. §-a alapján hozott utalványozó végzések némelyike oly rendelkezést is tartalmaz, mely a közpénztárt arra utasítja, hogy a lefoglalt összeget az utalványozó, illetve a végrehajtást elrendelő bíróságnak posta utján megküldje. Ily rendelkezés könnyen félreértésre vagy zavarra adhat okot. Megtörtént ugyanis, hogy azon idő alatt, a mig az utalványozó végzés a közpénztárhoz megérkezett, s onnan a pénz a végzés értelmében elküldetett, a végrehajtást szenvedő ugyanazon követelési összeget a végrehajtónak közvetlenül kifizette, minek folytán a közpénztárhói felvehető illetményei zár alól föloldatván, jogosítva lelt illetményeit a közpénztárnál felvenni, de ezt nem tehette, mert ugyanazon összeg az utalványozó végzés értelmében a bírósághoz már elküldetett.