Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 11. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [18. r.]

199 zolására határidőt, sem pedig az előjegyzést nyert felet az igazolás kötelezettségére figyelmeztetni. Ismétlések elkerülése végett utalunk „A tlkvi rendt. 99. §-áról" czimiA, e folyóirat I. évf. 1., 4. és 5. számaiban megjelent értekezésünkre. Es most szóljunk arról, hogy milyen alakba öntsük a szerkesztendő végzéseket ? Vannak, akik azt tartják, hogy a tlkvi rendt. 130. §. a) pontja abbeli rendeleténél fogva, hogy a végzés „ugy szerkesztendő, amint annak a telekkönyvben szóról szóra be kell iratnia'% a bejegyzést rendelő végzést ugy kell megszerkeszteni, hogy abban a tlkvben foganatosítandó bejegyzés szórói-szóra és betürőlbetüre benne legyen. Ennélfogva ezek a végzést ilyen alakba öntik. Meghagyatik a telekkönyvi irodának, hogy az X. községi . . . számú tjkv B. lapján a következő bejegyzést foganatosítsa : (Itt jön aztán a bejegyzés szövege.) Ezt az alakot azonban én nem tartom helyesnek azért; mert sokkal czélszerübb a bejegyzés szövegének a meghozott végzés alapján való megfogalmazását magára a telekkönyvvezetőre bizni. A tlkvi biró rendszerint nem ért, vagy nem eléggé éri a bevezetéshez. Ehhez épen ugy, mint a végzésszerkesztéshez gyakorlottság kell. A birónak pedig nincs és nem is lehet benne gyakorlata. Bizza tehát azt a szakemberre, a telekkönyvvezetőre. Sokkal jobbnak tartom a következő, általában használt alakot. Az X. községben ... év ... hó .. . napján N. N. kir. közjegyző által 181/1897. ügyszám alatt felvett közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási szerződés alapján a tulajdonjog az X. községi . . . sz. tjkvben A. I. 1—4. sorsz. 325., 432., (6S0 —685.) és 1715. hrszám alatt foglalt 'ingatlanokból K. G.-t az A. 1., B. 4. és B. 9. srsz. alatti bejegyzések szerint megillető tulajdoni jutalékokra neje K. G -né szül. Seh. Z. javára 3000 frt becsérték kitüntetése mellett bekebeleztetni rendeltetik. E mellett a végzésbe „s a bejegyzés foganatosítása a tlkvi irodának meghagyatiku szavakat is belevenni, fölösleges czafrang; mert hiszen a bekebelezés elrendelése már eléggé kifejezi a meghagyást arra nézve, hogy a tlkvi iroda azt foganatosítsa. Ez alak ellen csupán csak az a kifogásom, hogy nem magyaros. Vájjon nem küszöbölhetnők ki már egyszer a „bekebeleztetni rendeltetik"-féle kifejezéseket *? ! Kell nekünk okvetlenül még most is mindig „tatik-tetikezni" ?! Dehogy kell, dehogy kell! Hát nem sokkal szebb volna, ha a magyar egyes biró egyes számban, a magyar társas biró pedig többes számban parancsolna, amint ezt az életben szoktuk és szóval meg is cselekeszsziik. Miért kellessék nekünk Írásban már németesen beszélnünk? ! Megrögzött rossz szokás ez csupán. Szégyen reánk, hogy tőle szabadulni oly sok támadás és annyi reánk szórt guny után sem birunk. Szerkeszszük ezentúl igy a végzéseket : Meghagyom a tlkvi irodának, hogy stb. kebelezze be. A tlkvi rendt. 130. §. d. pontja szerint a végzésben meg kell határozni, hogy kiknek kell azokat kézbesiteni'? és hogy