Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 1-2. szám - A telekkönyvi érdekeltek jegyzékéről

Kétségtelen, hogy ha nem kellene minden sorrendi ügyhöz még akkor is, ha a sorrendi végzésnek csak egy vagy két tétele van íélfolyamodással megtámadva, az összes vonatkozó telekjegyzőkönyveknek, illetve betéteknek teljes másolatait csatolni; s ha oly esetben, midőn nem jelzálogos, hanem csak valamely előnyös tétel, vagy a költség, avagy egyéb oly rendelkezés van felfolyamodással megtámadva, melynek elbírálásához tlkvre, vagy betétre szükség nincs, telekjegyzőkönyvek, illetve betétek másolatait és pedig teljes másolatait íolterjeszteni nem kellene: a sorrendi ügyeket sokkal gyorsabban lehetne befejezni s a tlkvi irodák rengeteg munkatehertől szabadulnának föl. De hát miért kellenek mindig teljes másolatok ? és miért mindig az összes másolatok az utóbb emiitett esetekben is? Egyedül csak azért, hogy a másodbiróság hivatalból megvizsgálhassa azt, hogy a sorrendi tárgyalásra minden érdekeltet szabályszerűen megidéztek-e ? ha pedig a sorrendi végzést az 1881. évi LX. t.-cz. 196. §-a ellenére a tárgyalás napjától számított 15 napon tul hozták meg, megvizsgálhassa azt, hogy a sorrendi végzést minden érdekeltnek szabályszerűen kézbesitették-e ? mert a sorrendi végzés az ellenében, aki a tárgyalásra szabályszerűen megidézve nem volt, illetve a sorrendi végzésről szabályszerűen nem értesíttetett, az általános elévülési határidőn, 32 éven belől jogerőre nem emelkedhetik, azt a meg nem idézett, illetve nem értesitett fél az elévülési határidőn belől felfolyamodással bármikor megtámadhat] a s a felsőbíróság az egész eljárást megsemmisítheti. Meg kell tehát győződnie a másodbiróságnak hivatalból a sorrendi tárgyalásra történt idézéseknek szabályszerűségéről, illetve a sorrendi végzések kézbesítésének szabályszerű voltáról; nehogy egy később, talán évek multával beérkezhető lélíblyamodás folytán az általa már egyszer megvizsgált sorrendi végzést amiatt, mert az illető érdekelt a sorrendi tárgyalásra szabályszerűen megidézve nem volt, megsemmisítenie kellessék. Erről pedig a másodbiróság csak ugy győződhetik meg, ha az összes vonatkozó teljes másolatok előtte vannak; mert ezek nélkül azt, hogy kik a nyilvánkönyvi érdekeltek? meg nem állapíthatja. Igaz, hogy erről a végrehajtási törvény nem rendelkezik. Ezt csak a birói gyakorlat honosította meg. Az a kérdés: helyesen tette-e? Szerintem igen. Az 1881. LX. t.-cz. 9. §-a szerint az 1. §. a), b) és c) pontjainak eseteiben a bíróság azt, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló birói határozat szabályszerűen kézbesittetett, avagy kihirdettetett-e? és a végrehajtásra halasztó hatálylyal bíró jogorvoslat használtatott-e ? hivatalból tartozik kinyomozni. A jogerős sorrend egész olyan, mint a jogerős Ítélet. Mindkettő végrehajtható. A jogerős sorrend végrehajtása — a kiutalás.