Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 10. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [17. r.]

171 tározat már meghozatott, de ínég nem kézbesittetett: ennek kézbesítése az igazolási kérvény jogérvényes eldöntéséig felfiiggesztetik ugyan, azonban az ellenfél kérelmére a biztosítási végrehajtás elrendelendő.« Ennek a szövegnek utolsó mondata helyesen értelmezve csak a megelőző mondatban szabályozott arra az esetre vonatkoztatható, ha a bíró az ügydöntő határozatot — és pedig elmarasztaló ítélet alakjában — már meghozta és csak ennek kézbesítését függesztette fel. Nincs ugyanis alap annak feltételezésére, hogy a rendelet-alkotó a váltóperbeli eljárásban el akart volna térni azoktól a fó'elvektől, amelyek szerint a biztosítási végrehajtás elrendelésének előfeltételeit a törvényhozó hasonló viszonylatokra szabályozta. A főelv t. i. az, hogy a biztosítási végrehajtás elrendelésének csak akkor lehet helye, ha a biztosítást kérő követelésének jogos voltát teljesen bizonyító okirat igazolja (1881: LX. t.-cz. 223., 224., 225. §.) és főelv az, hogy ha a kérelmező igényét — javára szóló feltétlenül elmarasztaló bírói határozat igazolja, amelyet az ellenfél felebbezéssel, vagy igazolási kérelemmel, vagy váltóperben kifogással támadott meg — a biztosítást kérő a veszély valószínűségét nem tartozik kimutatni (1881 : LX. t.-cz. 224. §.). Minthogy e szerint a törvényhozó világosan kifejezte, hogy a váltóeljárás 42. §-ában szabályozott esettel analóg esetekben a biztosítási végrehajtás elrendelésének egyik előfeltételéül a feltétlenül elmarasztaló birói határozatot, másik előfeltételéül a határozatnak felebbezéssel, igazolási kérelemmel, vagy kifogással megtámadását állapítja meg: nyilvánvaló, hogy a váltóeljárás 42. §-ának idézett rendelkezése is csak ebben az értelemben állhat összhangzásban a biztosítási jog általános szabályaival. Ezektől az általtalános szabályoktól eltérő rendezését a váltóeljárás természete sem igényel s nem tenne idokolttá. Ha csupán a váltóperről volna szó és a meg nem jelenés alapján alperes ellen Ítéletet kérő felperesről: erre az esetre még fel lehetne tételezni, hogy a váltóeljárás 42. §-ának idézett rendelkezése felperes igényének jogosságát már a nem kifogásolt váltóval elegendően igazoltnak tekintette s a váltóhitelezőt a váltó hitelének emelése czéljából a veszélyeztetés külön igazolásának terhétől kivételesen fel akarta menteni. De eltekintve attól, hogy az a váltó, melyre nézve a bíró a sommás végzés kibocsátását megtagadandónak tartja vagy amelyre maga felperes sem mer sommás végzést kérni (váltódj. 14., 17. §.), annyira hiányos, hogy felperes igényének jogos voltát teljesen nem bizonyíthatja s a váltó-hitelező ilyen váltóra az 1881: LX. t.-cz. 223. §. alapján sem nyerhetné meg a biztosítási végrehajtás elrendelését: figyelembe veendő különösen az, hogy a váltóeljárás 42. §-ának rendelkezése nemcsak a 2. §. 1. pontjában említett váltóperekre, hanem a 2. §. 3—6. pontjában szintén váltóeljárásra utasított másnemű perekre, nevezetesen kártérítési keresetekre, megtartási jog érvényesítésére irányzott ügyvédi munkadíj és költség iránti keresetekre, sőt mivel a törvénykezési gyakorlat részben váltó-