Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 10. szám - A telekkönyvvezetők helyzetéről

158 állások a törvény 3. §-sában előirt azon rendelkezésnek megfelelően osztattak be, hogy az egy személyzeti létszámba tartozó állások a fizetési osztályok különböző fokozatai közt egyenlően osztattak meg; csupán a telekkönyvvezetők képeztek kivételt. Ha csak a törvényszéki irodaigazgatók és irodatisztek táblázatát összehasonlítjuk a telekkönyvvezetők létszámát tartalmazó táblázattal, lehetetlen arra a feltevésre nem jönni, hogy a telekkönyvvezetők táblázatánál valamely tévedés okozhatta azt a szembe ötlő eltérést. A dolog illusztrálására ime itt vannak a példák : Összlétszáma a bírósági telekkönyvezetőknek, (107-116. lapról). A) IX. f. o. 1. fokozatába 22. B) „ „ „ 2. „ 26. C) M » n 3. „ 32. D) X. „ „ 1. „ 79. E) „ „ „ 2. „ 87. Wi » » » 3- " 93Összlétszáma a törvényszéki iroda igazgatóknak. (127—132. lapról) A) IX. f. o. 1. fokozatába 12. B) „ „ „ 2. „ 11. C) „ „ „ 3. „ 10. D) X. „ „ 1. „ 10. E) „ „ „ 2. „ 11. F) „ „ „ 3. „ 11. Összlétszáma az e. bírósági iroda tiszteknek, (137—141. lapról). A) X. f. o. 1. fokozatába 43. B) „ „ „ 2. „ 44 C) „ „ „ 3. „ 48. Ezekhez nem kell magyarázat, csak el kell képzelni azt a benyomást, amit azok a telekkönyvezetők éreznek, akik tisztán látják, hogy az előléptetésüket csakis az aránytalan beosztás gátolta meg. Másfelől, minő magyarázatát lehessen adni azon körülménynek, hogy az 1897-ik évi „Összlétszámok" jegyzékében a IX. f. osztály 3-ik fokozatába 50 telekkönyvvezető volt beosztva, az 1898-iki jegyzék szerint pedig ugyanezen fokozatba csak 32 állas lett besorozva. Ez aztán maga után vonta azt a furcsa állapotot, hogy 1897-ben — az 1894-ben kinevezettek (2 és fél év multán) — megfelelő előléptetésben részesedtek; mig az 1898-ik évi beosztásnál a hasonló szolgálati idővel jogosult telekkönyvvezetők (Lásd llá. lapon 2—25. sorszám alatt) hasonló előléptetésben nem részesültek. Ellenben az irodaigazgatók között az előléptetés két évi szolgálat után is bekövetkezett. (Lásd 131-ik lapon 5—11. sorsz. a.) Az elmondottak után önként ajkunkra száll az a kérdés: hol az a törvénymagyarázó, aki a törvénynek ily módon való alkalmazását méltányosnak hirdetné ? JÍS lehet-e csodálkozni, ha fel-fel jajdulunk meg nem érdemelt sérelmünk miatt, és a nyilvánosság terén is hangot adunk a panasznak abban a reményben, hogy azok a döntő helyen egyszer mégis csak figyelmet keltenek és méltányolva lesznek.