Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 7-8. szám

102 És semmit sem változtat a záloglevéltulajdonos anyagi fedezetének helyzetén, ha az adós ezt a müveletét az eredeti hitelezőnél viszi keresztül, avagy egyik intézetnél fennálló kölcsönét másik intézet által nyújtott kölcsönnel convertálja. Az eljárás ugyanaz, azzal az eltéréssel, hogy a későbbi hitelező az uj kölcsön értékét az eredeti hitelező részére annak nyugtája és törlési engedélye ellenében számolja át. Itt pedig a forgalomban levő záloglevelek fedezetet azok kisorsolásáig, mely csak bizonyos időközökben történik, az uj kölcsön készpénzértéke helyettesíti. Egyformán jogosult tehát az adós eljárása, ha a conversiét akár eredeti hitelezőjével, akár más intézetnél eszközli. Ha már most az itt körvonalozott irányelveket per analógiám a szóban forgó kérdésre alkalmazzuk, helyes következtetés szerint csak jogát gyakorolja az egyik jelzálogintézet, ha ezt a kölcsönoperátiót a másik jelzálogintézetnél hajtja végre s annak ellenértékét kint levő záloglevelei successiv bevonására fordítja. Viszont épen olyan törvényes téren áll az utóbbi intézet, midőn a megszerzett jelzálogos követelések alapján saját zálogleveleit in optima forma kibocsátja, mely eljárásnak első és legfőbb feltételét képezi, hogy a jogi természetnek az átruházás által egészen tárgytalanná vált eredeti telekkönyvi feljegyzése töröltessék s egyszersmind ugyancsak a létrejött engedményezési jogügylet kapcsán annak bekebelezésével együttesen újból feljegyeztessék. Hiszen a cessió ténye által az egyik jelzálogintézetnek záloglevelek kibocsátására alkalmas jelzálogos követelése épen ugy megszűnik, mintha azt az adós fizette volna vissza s a jogi természetnek ezen intézet zálogleveleivel kapcsolatos feljegyzése ipso facto tárgytalanná válik. Viszont ezen igy megszűnt jogviszony helyén uj jogviszony jön létre, melynek erejénél fogva a másik jelzálogintézet jogosultságot nyert zálogleveleket kiboesátani s ezen jogosultság épen a jogi természetnek feljegyzése által jut az 1876: XXXVI, t.-cz. szövegének és szellemének megfelelő kifejezésre. Az előadottak után minden kétségen kivül fekszik, vita tárgyát sem képezheti, hogy a törvény a záloglevéltulajdonosokat a kibocsátó intézet hitelezői gyanánt tekinti. Ennélfogva a jelzálogos követelések távolról sem a záloglevélhitelezők, hanem minden körülmények között, a kibocsátó intézet kizárólagos tulajdonát képezik és ennek vagyonához tartoznak. Csőd esetében a záloglevelek birtokosai — mint fentebb jeleztük — kiváltságos kielégítésben részesülnek ugyan, de azért